Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban
A beérkezett anyag tehát tematikájában színes, nagy időtartamot ölel fel, és a gyerekek hozzáállását tekintve is vegyes. Ez talán a legfeltűnőbb: a 8. osztályosok közül többeknek terhes volt, és nem tetszett ez a feladat, a nagyszülőkkel és a múltjukkal szembeni tiszteletlenség érződik több visszajelzésben. Természetesen a válaszokban megjelenik az is, hogy a gyerekek sok újat hallottak a II. világháborúról, a nagypapa hadifogságáról, a család nélkülözéséről, éhezésekről, és hogy nem értik, hogy „az oroszok miért voltak olyan tudatlanok". Összegzés Összességében megállapíthatjuk, hogy a gyerekek különböző korosztályait rendkívül foglalkoztatja a munka világa20, melynek természetesen több oka is lehet. Egyrészt látják, hogy a szülők, nagyszülők dolgoznak, másrészt ők is arra készülnek, arra készítik fel őket, hogy tanulmányaikat követően ők is dolgozzanak. Megélik a munkanélküliséget és annak kísérőjelenségeit is, a nemek közötti munkamegosztást, munka által született termékekkel találkoznak, észlelik az elvégzett munka és az érte járó fizetség, jutalom közötti összefüggéseket, melyek gyakran össze is zavarják őket. Konfrontálódnak azzal, hogy a munka értéktelen is lehet, de azt is hallhatják, hogy „a munka nemesít." A téma iskolai feldolgozása, megbeszélése tehát kisgyermekkortól fontos lenne, hiszen ez nemcsak a társadalmi valóságnak, hanem a gyermeki világnak is egyik központi részét képezi. Knausz Imre a helytörténeti feladatokat a mélységelvű tananyag-elrendezés jellegzetes példájaként említi, s nyilvánvalóan ez az imént bemutatott családtörténeti kutatómunka is oda tartozik. A mélységelvűség azt jelenti, hogy a „mindenből egy kicsit" elvvel ellentétben (ez a szélességelvű tananyag-elrendezés) egy témát kell minél alaposabban feldolgozni, mert így válhat lehetővé annak megértése. „A tananyag végső üzenetét itt nem az egész, hanem a résztéma hordozza."21 Aki tehát lassabban jár, messzebbre ér, még ha ez a tudás nem is mérhető tesztekkel. Összességében megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi történelemoktatás tananyag- és tankönyvcentrikus tanítása mellett szükség lenne a személyes és lokális múltmegismerésre is, és nagyobb hangsúlyt kellene fektetni azokra a területekre, amit az országos és helyi tantervek megengednének.22 Ebben a munkában jelentős módszertani segítséget nyújthat az elbeszélt történelem gyűjtése és elemzése. A gyermekek, fiatalok saját „kutatómunkájuk" segítségével gyűjthetnek információkat és érthetik meg alaposabban az elmúlt idők jellegzetességeit és azt, hogy mindannyian a történelem, a múlt részesei vagyunk és ők is azok lesznek. 20 Vö: Dietmar von Reeken: 55, illetve Klaus Bergmann. 21 Knausz Imre 2001b: 48. 22 Több tanítóképzős hallgató szakdolgozatában vizsgálta azt, hogy miként jelenik meg a helytörténet az egyes általános iskolák oktatásában. A kép igen elszomorító, ugyanis a helyi tanterv szerint erre minden évfolyamon hangsúlyt kellene fektetni. Míg alsó tagozatban megjelenik némi helyismeret az oktatásban, a felső tagozaton arra hivatkozva, hogy sok a tananyag, gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem foglalkoznak a pedagógusok a család- és helytörténettel. Nem használják ki az ebben rejlő oktatási, motivációs, módszertani lehetőségeket. 255
