Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban

Többnyire azért volt jó, hogy beszélgettek a nagyszülőkkel, mert „megtudtam, milyen volt a régi iskola", illetve „sokat megtudtam a régi iskolai szokásokról". Gyakori válasz volt még, hogy „jó időtöltés volt", „jó volt visszaemlékezni", „megismerte a nagymama múltját, gyerekkorát." Nem erre a kérdésre adott válasz volt, de ide kapcsolódik, hogy a gyerekek közül többen érdekesnek tartották a feladatot, és örültek, hogy nem anyával vagy apával kellett megcsinálni, hanem a nagyszülőkkel, azt is megjegyezték, hogy jó lenne, ha máskor is lenne ilyen feladat.

A „Megtudtam, hogy...", az „Érdekes volt, hogy..." és az „Azt mindenképpen szeretném elmondani az osztálytársaimnak, hogy..." kezdetű mondatok befejezésénél többnyire a fogalmazásból ragadtak ki érdekességeket, amelyek számunkra idegenek, például a szombati iskolába járás, a tanárok szigorúsága, az iskolai büntetések, a gyerekek iskolai felszerelése, a kisdobosok és úttörők világa, vagy hogy a tantárgyaknak régen más neve volt (számtan, élővilág).

Nagyon érdekes volt az is, hogy a „Nem értettem, hogy..." kezdetű mondatokra milyen válaszok születtek. Ezek egy része ismerethiányra utal („miért volt kötelező oroszt tanulni?" „az egyes miért volt jó jegy?", „régen hogy tudták a tábla mögé állítani a mamámat?), másik részük pedig inkább az életmód- és értékváltozással összefüggő értetlenségből fakad, mint például: „miért volt külön lány és fiúosztály?", „miért járt kormos, ha hiányzott a házi?”, „miért volt sok munkája még házi feladat után?", „miért nem játszhatott iskola után?", „miért verték a tanárok a gyerekeket?"

Arra a kérdésre, hogy mi lett volna jobb másképpen a régi iskolában, a gyerekek többsége az iskolai büntetéseket írta bele a válaszába. Jobb lett volna szerintük, ha nem lett volna régen körmös és pofon, vagy csak öt napot kellett volna iskolába menni hetente. Úgy tűnik, a témának ez a része lepte meg és rázta meg őket a leginkább.

Családfakutatás és életútinterjú a 7-8. osztályosok körében

Ezekben az osztályokban a célunk a rendszerezési és a kommunikációs képességek fejlesztése, az időbeli tájékozódás fejlesztése és az ok-okozati összefüggések feltárása volt. Az interjúkészítést megelőzően - a fentebb bemutatottakhoz hasonlóan - a tanulók elkészítették a családfájukat (órán, majd szülők segítségével kiegészíthették), tisztázták a rokonsági fokokat, rokoni megnevezéseket. Az előkészítési szakaszban a pedagógus felolvasott egy életútinterjút, vagy annak részleteit.

A feladat az volt, hogy a tanulók készítsenek egy nagyszülővel vagy dédszülővel életútinterjút, melynek célja az interjúalany fiatalkoráról, a munkába állásig terjedő életszakaszáról információkat gyűjteni, és azt 3-5 oldalas fogalmazásként leírni. A pedagógusi segédanyagban itt is megadtunk lehetséges kérdéseket (Mesélje el, hol nőtt fel, meséljen a szüleiről, hol laktak, mit csináltak, mi volt a foglalkozásuk, hogyan nevelték. Volt-e testvére, nagy rokonság? Osszejártak-e a rokonok névnapokon, közös munkákra? Hová járt iskolába, mit csinált iskola után, milyen szakmát tanult, hol kezdett dolgozni? Járt-e fiatalkorában bálba, szórakozni?), de a beérkezett fogalmazások többnyire nem ezeket követték, hanem az interjúalany által strukturált szövegek voltak.

A tanulók által összegyűjtött anyag sokféle értelmezési, feldolgozási lehetőséget rejtett magában. A hallottakat össze lehetett rendezni időben (évtizedenként vagy jelentős politikai eseményekhez kapcsolódóan), témánként (életmódra, munkahelyre, akkori erkölcsre, stb. vonatkozó információk). Az interjúalanyok életkora 45 és 75 év között mozgott, tehát volt köztük a II. világháború előtt és után született személy is, ami önmagában is érdekessé tehette az elemzést.

254