Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Sági Norberta - Rigó Róbert: Az oral history lehetőségei az oktatásban

hiányzik, melyiknek milyen ruha kellett, mert nagyság szerint tudta, nem kellett minket [gyerekeket] is behozni a tanyáról."

Ebből is jól látszik, hogy a város-tanya közötti kapcsolatokat alapvetően a háztartási szükségletek, a gazdaságból származó termények és termékek értékesítésének lehetőségei - utóbbi az idézetből most ugyan nem derült ki - és a rokoni kötelékek tartották fenn. Tehát jól érzékelhető, hogy az a fajta gazdasági kapcsolat, amit klasszikus tanyaelvként szokás emlegetni, ebben az esetben sem érvényesült a városi ház és a tanya között. Bodnáréknál is a nagyszülők időskorukban költöztek a városba, akkor vettek házat, ahogy azt unokájuk megfogalmazta: „Mikor már én megszülettem [1920], a nagyszülők beköltöztek Debrecenbe a Nap utca 20. szám alá, de mi a szülőkkel az öregtanyában maradtunk."34 Jóllehet az is igaz, hogy a nagyszülők a városban is tartottak jószágot a háznál, amelynek ellátása a tanyáról történt. „Baromfija volt nagyanyámnak. Mikor zöldült a határ, a lucerna, a répa, annak, aki jött, mindig egy zsák zöldet hoznia kellett a tyúkoknak. Ha jöttünk kintről lovas szekérrel, akkor mindig az volt az első reggel, ha lucerna, ha répalevél, ilyen tyúknak való zöldség, káposzta, karalábélevél összekerült, akkor azt behoztuk."

Ezzel szemben Boros (cseléd)családjának kapcsolata a várossal egészen más volt. „Debrecentől a tanya 25 [valójában csak 15] kilométerre volt. Messze voltunk. Még jobban Hajdúsámsonba járt [édesanyám, mert az közelebb volt], így a piacra is [oda járt]. Olyankor fogott a nagyobb gyerekekből: »Na gyere velem! Gyere, segítsél!« Meg hát, ami olyan volt, megtermeltük [az illetmény földön], és nem kellett az olyasmit hozgálni. Sámsonba mentünk orvoshoz [is]. De hogyha kisebb bajunk volt, megfázás vagy ilyesmi, az édesanyám ellátott bennünket. Debrecenbe szombati nap, ha szabadnapja volt az édesapámnak, meg vasárnapi nap, ha volt annyi ideje [akkor ment be az első kapcsolatából származó három felnőtt fiához]. Mink [gyerekek] mikor már nagyok voltunk, olyan 16-17 évesek [az 1940-es évek elején], már akkor gyalog jöttünk be a városba a bátyáinkhoz. Akkor volt úgy, hogy odabent aludtunk, másnap mentünk haza. Aztán megelégedtek vele, úgyhogy nem követelték, hogy maradjunk még. Mert hát ott is család volt, aztán a gyerekek mindenütt rosszak."

Ebből az idézetből vizsgálatunk szempontjából alighanem a legfontosabb megállapítás, hogy a közigazgatási határokat és különféle kapcsolatokat felülírta sok tekintetben a földrajzi távolság.35 Azokért a szolgáltatásokért, amelyek egy közelebbi településről, ebben az esetben egy centrumfaluban is elérhetők voltak, a tanyasiak nem mentek a városba, a terület közigazgatási központjába. Volt példa erre a Bodnár családnál is, mikor megbetegedés történt. „Akkor csak az orvoshoz kellett menni. Vámospércsen volt egy orvos, Vitrovics Gyula, oda jártunk. Vámospércs az 7 kilométerre, Debrecen mihozzánk 15 kilométerre, tehát fele útra [volt]. Oda hamarább eljutottunk". De arra is volt példa rendszeresen - részben újraidézve a már közölt szöveget —, hogy „napszámosokkal pótolták a szülők a kézi munkást, kapás embert. Mert ugye, csak nagydarab földek voltak [...]. Amikor szezonja volt az aratásnak, kapálásnak, tengeritörésnek, akkor [édesapámék] befogtak a szekérbe, elmentek Martonfalvára meg Acsádra [10 kilométerre], és onnan hoztak mindig egy hétre való két-három embert, napi munkást." Mindehhez

34 Természetesen közel sem egyedi esetről van szó; egy nemrég megjelent kiskunhalasi (tanyás) parasztéletrajzban is olvashatunk például hasonlót: „Az 1929-es év nevezetes azért is, mert Imre fiam ebben az évben nősült meg. Lett menyünk, asszony jött a házhoz. Mi aztán hazaköltöztünk a városba lakni. Otthagytuk a fiatalokat, hadd gazdálkodjanak ők. Ezt így szokták mások is, helyet kell adni a fiataloknak. Az öregeknek kell egy kis pihenés, dolgoztunk eleget." - Csonka Mihály: Csonka Mihály élete és világképe, szerk. Romsics Ignác, Osiris, Bp., 2009, 237.

35 Egy másik interjúnk pedig azt példázza (Hajdúsámson és Debrecen vonatkozásában), hogy a családi megélhetés által kikényszerített földrajzi mobilitás hogyan képes felülírni e földrajzi távolságokat. (Alanyunk munkanélkülivé vált asztalos édesapja a harmincas években évekig ingázott debreceni lakásuk és a hajdúsámsoni családi kádárműhely között.) Szász-interjú 2010.

241