Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Tóth Eszter Zsófia: "Exnarkós körök beszélgetnek": Módszertani kísérlet egy találkozó többszempontú elemzésére
tünk, a történetet úgy mesélte el, hogy egyes motívumokat jobban hangsúlyozott. Például azt, hogy két hétig imádkozott és böjtölt azért Istenhez, hogy segítsen neki a jó döntést meghozni. Másrészt öniróniával is tekintett életének ezen időszakára. Ez nyilvánvaló volt a közös társasági összejövetelen, de ezt még inkább hangsúlyozta, amikor kettesben beszélgettünk. „A feleségem mondta, sokkal jobb fej voltam, amikor narkós voltam, mert amikor megtértem, mindig csak ezeket a szentlelkes dumákat mondtam, hülye szentfazék lettem. Igaza is volt. "19 Mivel a társaság tagjai jól ismerték egymást, mi, kutatók kívülállók voltunk. Pozícionálnunk kellett önmagunkat - még ha részt vevő megfigyelők maradtunk is -, nem sokkal azután, hogy Attila fenti történetét meghallgattuk. Mivel aznap este istenélményekről beszélgettek, s körben ülve mindenkire sor került, ezért felmerült az is, mi is beszéljünk e témáról, azonban a csoport tagjai inkább amellett döntöttek, hogy mutatkozzunk be. A csoport vezetőjét a kutatásvezető még a 80-as évek eleji kutatásból ismerte. Én azt hangsúlyoztam, hogy történész vagyok: a szocialista időszakbeli drogfogyasztás, az azzal kapcsolatos állami politika, az akkori drogfogyasztók életútja érdekel. A csoport szellemi vezetője szerepelt egy korabeli szociográfiában, a Narkó-bluesban is, azonban ezt meglepetésemre nem tudták a csoport tagjai. Mivel a könyv egyik szerzőjét ismertem, az 1990-es évek elején tanított, kíváncsi voltam arra, milyennek látta őt a könyv szereplője. Nagyon frappánsan fogalmazta meg az értelmiségi szerepét a kutatásban: „Értelmiségi gyereknek láttam Borost. Különösebben nem voltam vele kapcsolatban, jött, kérdezett ezt-azt, aztán elment. Csinálta a maga dolgát."20 Az interjús kutatások során izgalmas kérdés, milyennek lát bennünket a másik, az, akit kérdezünk. És aztán elégedett-e azzal, amit róla írunk, vagy ha kritizál, miért teszi azt. Itt, e társaság tagjaiban felmerült, hogy van-e valamilyen normatív célunk a kutatással, például a drogok elfogadtatása, legalizálásának elősegítése. Hangsúlyoztam, hogy megérteni akarom ezt a jelenséget, és elsősorban a szocialista időszakra vonatkozó emlékezetet vizsgálom. A beinduló visszaemlékezési folyamatban elsőként olyan történetek ugrottak be a társaság tagjainak, amikor valamilyen szertől elbódultak. Sanyi mesélte, hogy édesanyja acetonját vattán szagolgatta kilencévesen, és akkor „elkezdtem rémeket látni, jött ki malacka a tévéből ",21 A történet nagy sikert aratott. Az első olyan élmény, amely elbódultságot okozott, meghatározónak tűnik az életút-elbeszélésekben. V. ]., akinek életútinterjúját közlöm, a mandulaműtéthez köti első bódultságélményét, amikor éterrel altatták el. Ebben az interjús helyzetben spontán nem beszéltek arról a társaság tagjai, miért keresték a bódult- ságélményt. Nem is kérdeztünk rá, nem tereltük ebbe az irányba a beszélgetést. Amikor V. J.-t faggattam erről, ő két motivációt fogalmazott meg: egyrészt azt, hogy amikor későbbi nagy szerelmének társaságával szipuzni kezdett, akkor eltűntek az otthoni gondjai, az, hogy úgy érezte, édesanyja jobban szereti az öccsét. Másrészt azt hangsúlyozta, hogy a mindennapok szürkeségéből menekült. Azoknál a visszaemlékezőknél, akik a cikk hatására e-mailben küldték el saját történetüket, megjelent a rendszerellenes lázadás motívuma is. Hobó, alias Földes László az „Úgy érezte, szabadon él" című filmben azt emelte ki, hogy a kábítószer-fogyasztó fiatalok a társadalmi elvárás ellen lázadnak, nem akarnak beilleszkedni a „kockafejűek társadalmába", mások akarnak lenni, mint az átlag. Értelemszerűen hatással volt a 68-as hippikultúra is a korabeli szerhasználókra. Abban az időszakban ifjúságvédelmi rendőrként dolgozó visszaemlékezőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy azok, akiket ők galeritagoknak tartottak, olyan kitűzőt hordtak, amelyen 19 Interjú B. Attilával, 2011. január 16. o. 20 Találkozó B. Attilánál, 2011. január 11. 5. o. 21 Találkozó B. Attilánál, 2011. január 11. S. o. 215
