Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
kérdése érezhetően a válaszból visszakövetkeztetve artikulálódik (magyarul): „A Fekete ott van?". Csak a Bundesbank elnöke által adott felelet hangzik németül: „Ja, er ist da." S Schmidt itt már egyértelműen Fekete nyelvén beszél, amikor a „rohadt hitel" megadása ügyében rendelkezik (a személyes találkozáskor még csak „vacak ügynek" minősítette a kölcsönt, az írott változatban pedig semmi ilyesmi nem került szóba). S Pöhl is gazdagítja a diskurzust egy „megint"-tel: „Megint alábecsültelek, János". Vajon milyen korábbi „alá- becsülést" korrigált az ismételt emlékezet a nekünk adott interjúban? Tulajdonképpen az elbeszélt történetekben az a legszebb, ahogy Fekete az interjúkban átmintázza, a maga világa képére újjáteremti a német politikai és monetáris szféra viszonyát. Ahogy a kancellár úgy utasítja a Bundesbank elnökét, mint a magyar pártközpont, mondjuk, a jegybank elnökhelyettesét. Sőt a szövetségi bank elnöke is úgy gardírozza a Nemzetközi Fizetések Bankja német vezérigazgatóját, mint egy kelet-európai jegybankelnök, mondjuk, a Külkerbank vezérét. Az bizony komoly diplomáciai gondot jelenthetett, ha Fekete ennyire nem ismerte ki magát a nemzetközi pénzügyi világ játékszabályai között, még akkor is, ha tudjuk, hogy amennyiben valaki a meglévő szabályok váratlan felborogatásával lép egy játszma küzdőterére, a meglepetés erejével akár még előnyre is szert tehet, és sikereket érhet el a tárgyalásokon. Persze az is lehet, hogy a jegybanki autonómia Nyugat-Németországban is csak illúzió, s Fekete ismerte jól a valódi helyzetet a politika mindenhatóságát illetően. Ebbe viszont nehezen fér bele a saját magának tulajdonított szerep, amely révén végül is nemcsak Kádárt vette rá a német látogatásra (sőt végső soron a nemzetközi pénzügyi intézményekbe való belépésre), hanem még a legnehezebb feladatot, Tamáska Mária kiutaztatását is „magára vállalta" és „elintézte".28 Hiába! O az a fajta ember volt, aki „elintézte" a dolgait. Akár konfabulációk révén is. Szó, mi szó: Canetti biztosan szívesen hallgatta volna Fekete János történeteit. S nekünk is kedvünkre volt, hogy a bankemberek apropóján kifejthettük különböző látószögű és medialitású szövegek feldolgozása során támadt gondolatainkat az írott orális történelemről. Abban is reménykedünk, hogy az általunk az átértelmezésben felsejlő voltaképpen negyedik, „ironikus" változat is elnyeri az olvasó tetszését. 28 Kádár bonni látogatására 1982. április 26-28-án került sor. Kádár ekkor a kancellárral folytatott tárgyalásokon kívül találkozott és beszélgetett a nyugatnémet gazdasági élet kilenc vezető képviselőjével és a Bundesbank elnökével. A látogatásra a Külügyminisztérium forrásai alapján lásd M. Szebeni Géza: Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek... avagy Kádár és a német kancellárok. Grotius, 2009. 15-18. http://www.grotius.hu/doc/pub/FOEPEY/2009_60_m.szebeni_geza.pdf. A tanulmány egyébként - Moldova alapján Feketére hivatkozva - a tárgyalás alatt álló kölcsönöket német bankok áthidaló kölcsöneként említi. Uo. 16. 191