Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem

kérdése érezhetően a válaszból visszakövetkeztetve artikulálódik (magyarul): „A Fekete ott van?". Csak a Bundesbank elnöke által adott felelet hangzik németül: „Ja, er ist da." S Schmidt itt már egyértelműen Fekete nyelvén beszél, amikor a „rohadt hitel" megadása ügyében rendelkezik (a személyes találkozáskor még csak „vacak ügynek" minősítette a kölcsönt, az írott változatban pedig semmi ilyesmi nem került szóba). S Pöhl is gazdagítja a diskurzust egy „megint"-tel: „Megint alábecsültelek, János". Vajon milyen korábbi „alá- becsülést" korrigált az ismételt emlékezet a nekünk adott interjúban? Tulajdonképpen az elbeszélt történetekben az a legszebb, ahogy Fekete az interjúkban átmintázza, a maga világa képére újjáteremti a német politikai és monetáris szféra viszo­nyát. Ahogy a kancellár úgy utasítja a Bundesbank elnökét, mint a magyar pártközpont, mondjuk, a jegybank elnökhelyettesét. Sőt a szövetségi bank elnöke is úgy gardírozza a Nemzetközi Fizetések Bankja német vezérigazgatóját, mint egy kelet-európai jegybankel­nök, mondjuk, a Külkerbank vezérét. Az bizony komoly diplomáciai gondot jelenthetett, ha Fekete ennyire nem ismerte ki magát a nemzetközi pénzügyi világ játékszabályai között, még akkor is, ha tudjuk, hogy amennyiben valaki a meglévő szabályok váratlan felborogatásával lép egy játszma küzdőterére, a meglepetés erejével akár még előnyre is szert tehet, és sikereket érhet el a tárgyalásokon. Persze az is lehet, hogy a jegybanki auto­nómia Nyugat-Németországban is csak illúzió, s Fekete ismerte jól a valódi helyzetet a politika mindenhatóságát illetően. Ebbe viszont nehezen fér bele a saját magának tulajdo­nított szerep, amely révén végül is nemcsak Kádárt vette rá a német látogatásra (sőt végső soron a nemzetközi pénzügyi intézményekbe való belépésre), hanem még a legnehezebb feladatot, Tamáska Mária kiutaztatását is „magára vállalta" és „elintézte".28 Hiába! O az a fajta ember volt, aki „elintézte" a dolgait. Akár konfabulációk révén is. Szó, mi szó: Canetti biztosan szívesen hallgatta volna Fekete János történeteit. S nekünk is kedvünkre volt, hogy a bankemberek apropóján kifejthettük különböző látószögű és medialitású szövegek feldolgozása során támadt gondolatainkat az írott orális történe­lemről. Abban is reménykedünk, hogy az általunk az átértelmezésben felsejlő voltaképpen negyedik, „ironikus" változat is elnyeri az olvasó tetszését. 28 Kádár bonni látogatására 1982. április 26-28-án került sor. Kádár ekkor a kancellárral folytatott tárgyalásokon kívül találkozott és beszélgetett a nyugatnémet gazdasági élet kilenc vezető képviselő­jével és a Bundesbank elnökével. A látogatásra a Külügyminisztérium forrásai alapján lásd M. Szebeni Géza: Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek... avagy Kádár és a német kancellárok. Grotius, 2009. 15-18. http://www.grotius.hu/doc/pub/FOEPEY/2009_60_m.szebeni_geza.pdf. A tanulmány egyébként - Moldova alapján Feketére hivatkozva - a tárgyalás alatt álló kölcsönöket német bankok áthidaló kölcsöneként említi. Uo. 16. 191

Next

/
Oldalképek
Tartalom