Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
pontfüggő.10 Finom különbségtételt jelez, ahogy Trajanovits Szaberszkyt és titkárnőjét e tekintetben egy kalap alá veszi, Baczoni viszont Lakos Évát „csúnyaságában is vonzó nőnek" mutatja be. Az, hogy Fekete egyáltalán nem emlékezik meg a külsőről, lehet pusztán kegyeleti aktus, de összefügghet azzal is, hogy Fekete utólag is úgy értékelte, hogy sokat köszönhet Szaberszkynek. Trajanovitscsal szemben, aki Szaberszky tökéletes műveletlenségét hangsúlyozza, Fekete egyenesen „igazán humanista műveltségű embernek" titulálja, aki ráadásul „gyönyörűen zongorázott". Miután ez utóbbi információt Fekete aligha szerezhette be a minisztériumban, azt is feltételeznünk kell, hogy főnökével a munkahelyen túlnyúló kapcsolatban kellett, hogy álljon. Ami persze azt is jelenti, hogy legjobban ő ismerhette. Volt főnöke érdemeit alátámasztandó igyekszik „pozitívumokat" keresni. Jellemző, hogy miközben Szaberszky múltjából Trajanovitsnál csak a „bőrügynökség" bukkant elő, Baczoni visszaemlékezésében már „bőrüzem tulajdonossá" avanzsált, miközben Feketénél semmi sem szerepel a hajdani burzsoáziához kötődésről.11 Ő csakis a „Vörös Segély vezetését" említette.12 Vajon mit tudna kezdeni a hagyományos, elsősorban a jogászi érvelés logikájára alapozott történetírás módszertanilag azzal, ahogy a tanulásról, a nyelvtudásról alkotott kép Trajanovits és Fekete információiban ellentmond egymásnak? Ha csakis az tekinthető igaznak, amit három tanú egybehangzóan állít, akkor a fenti három szemtanú Szaberszkyről szóló állításaiból szinte semmi sem maradna érvényben. Persze gyakorolhatnánk a szövegek tartalmi referencialitását illetően szigorú forráskritikát is: Trajanovitsnak nem kötötték az orrára új főnökei előéletét. Szaberszky 1922-ben kereskedelmi akadémiai érettségit szerzett, s az évtől anyja bőrüzletében állt alkalmazásban magántisztviselőként, nehéz tehát közgazdasági analfabétaként elképzelni.13 Lehet, hogy Szaberszky és Fekete a nemzetközi pénzügyekben járatlan volt, de ez az állítás biztosan téves Baczonira nézve, aki a MNB-ben már e téren is komoly tapasztalatokra tett szert. Inkább a PM és az MNB közötti rivalizálás sejlik a fenti állításból, az ugyanis, hogy az MNB-ből hoztak át egy sor embert a devizaügy irányítására, amit a régi PM-esek láthatóan zokon vettek. Emiatt teljesen elhalványult annak a jelentősége, hogy azok régi szakemberek voltak-e, vagy sem. Azt is könnyen ellenőrizni lehet, hogy Fekete mikortól járt egyetemre, mikor tanulta a nyelveket, ha netán a PM-főosztályvezető által fogadott nyelvtanár képzete kétségeket ébreszthet az utókor szemlélőjében. Szaberszky és Fekete között a régi értelmiséggel szemben nyilván összekötő kapocs volt, hogy egyiküknek 10 A csúnyaság ténye olyannyira kétségbevonhatatlan, hogy Farkas Vladimír szerint ezért távolították el az ÁVH-tól, s került a PM-be: „1957 elején tudtam meg Péter Gábortól, hogy Száberszkinek azért kellett az AVH-tól távoznia, mert Rákosi szerint elviselhetetlen volt egy ilyen csúf zsidó a vezetésben." Farkas, 1990. 164. 11 Szaberszki Zsigmond [sic!] 1902-ben jegyeztette be bőr árucikkekkel és cipőkellékekkel kereskedő cégét Budapesten, amelyet 1917-es halála után özvegye, született Kunstädter Borbála vitt tovább. A fiúk, Ernő és József 1936. december 1-jén léptek társas viszonyba anyjukkal. A céget az anya önállóan, a másik két társtag pedig együttesen jegyezte. Az anya az Irgalmasok Kórházában 1944 novemberében hunyt el. A háborúban Ernő eltűnt, s a kifosztott céget Ernő gondnoka, felesége, Grünfeld Klára és leánytestvérük, Renkei Györgyné szül. Szaberszky Katalin próbálta újra életre kelteni 1948-ban. Budapest Főváros Levéltára (BFL) VII. 2. e. Cégbíróság. Cg 8501. 12 Szaberszky József magántisztviselő 1929-1930-ban volt először letartóztatva az „állam és társadalmi rend felforgatása" címén, 1930-tól rendőri felügyelet alatt állt, 1935-ben ismét letartóztatták, ezúttal a Vörös Segély miatt. BFL VII. 5. c. Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék 5955/1930; 3990/1935. Szaberszky és későbbi felesége, Weisz Ibolya Vörös Segélyben játszott szerepére lásd a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PIL) gyűjteményében Csillag Pál (867. f. 1/c - 7); Futó Erzsébet (867. f. 1/f - 47); Kiss Tibomé, Erdős Ilona (867. f. K - 185) visszaemlékezéseit. 13 BFL VII. 5. c. Budapesti Kir. Büntetőtörvényszék 5955/1930. 182
