Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
sem volt egyetemi végzettsége. S a Baczoni által írott jellemzésbe a Feketét illető másfajta elbánásba az is belefér, ahogy Szaberszky pátyolgatja az új kádereket, ha hűséges alattvalónak bizonyulnak. Baczoni határozottan állítja, hogy Szaberszky fúrta Sulyok Bélát, Fekete viszont összebékíti Sulyokot és Szaberszkyt, legalábbis abban egymásra találnak, hogy Feketét oda kell venni a PM-be párttitkámak. A negyvenes évek vége, ötvenes évek eleje kétségtelenül a nagy szervezeti változások kora. Az idézett visszaemlékezésekben, interjúkban az átszervezések, a személyes pozíciók átrendeződése vitathatatlanul központi helyet tölt be. Sokszor csak ilyen forrásokból ismerhetjük meg egy-egy változtatás szubjektív motívumait (kit hogyan befolyásolt, hogy lemaradt a miniszterhelyettességről, ki hogyan fogadta, hogy áthelyezik, s végül, de nem utolsósorban az állandóan felbukkanó „fúrás", stb.). A szervezeti és személyi pozíciók dinamikájának elbeszélésekor a visszaemlékezők háromfajta igealakot használnak. Általános alanyt, amikor többes szám harmadik személyben valamifajta rajtuk kívül álló mozgatónak szinte személytelenül tulajdonítják a történteket (kinevezték, rábízták, leminősítettek, helyeztek; megszüntették, kineveztek, nyugdíjazták, megfosztották, végrehajtották, lepecsételték, letartóztatták, rehabilitálták, határoztak, létesítenek; odavették, kiadtak). Értelemszerűen egyes szám harmadik személyben beszélnek arról, akinek konkrétan tulajdonítják a cselekvést. Választott esetünkben a már-már diabolizált Szaberszkynek mindenféle gonosz cselekedettel terhelik meg a poggyászát. A legtöbbet Trajanovits írja ebben a formában a rovására (utasított, bemutatkozott, kijelentette, üldözött, börtönbe juttatta, megtámadott, kívánta, kérdezte, kiüldözött, tajtékzott, szította). Baczoni igyekszik a lehető legszemélytelenebbül ismertetni a szervezeti változtatásokat. Az általa is ördögi figurának beállított Szaberszkyt még nyelvileg is csak ritkán engedi közel magához (támogatta őket, tette elém, rólam írt, nem bízott, lőtte magát), inkább vitriolos jellemzést ad róla. Nála a leggyakoribb a fent említett általános alany, pedig évtizedekkel később is nagyon pontosan látja, hogy milyen személyes mozzanatok húzódtak meg valamilyen strukturális változtatás hátterében. Mondhatnánk úgy is, hogy ő a legfegyelmezettebb. Az általános alany Feketénél fordul elő a legritkábban, viszont az ő életében előszeretettel pozitív ágensként szerepeltetett Szaberszkyt egyes szám harmadik személyben lépteti fel (segítette, támogatta, hozta, mondta, fogadott, érdeklődött, gondoskodik, folytatta, nézett). Természetesen az elbeszélő maga is felbukkan a szövegekben, egyes szám első személyben. Trajanovits hol áldozatként, hol ellenállóként (bőröndömmel jártam, féltem, nem voltam hajlandó, azt mondtam, kellett neki mondanom, fogtam magam, bevitettem). Baczoni relatíve autonóm helyzetének megfelelően pozícionálja magát első személybe (főosztályvezető-helyettes lettem, irányítottam, megkérdeztem, kellett véleményt mondanom, jöttem át, kimentem, önálló vezető lettem, helyettest kaptam, megszabadultam tőle, feladatot kaptam). Előszeretettel beszéli egyes szám első személyben a történeteit Fekete János. Az interjú műfajából következően szívesen idézi fel párbeszédes formában is a helyzeteket. Nála Szaberszky rögtön az első alkalommal pertu rábeszéli a párttitkárságra: „vállald el!" Sőt mi több, ők kézfogással pecsételték meg a szövetséget: „Megállapodtunk." Később pedig így állít be főnökéhez: „Te, Jóska". Úgy tűnik, hogy a dialogizálásra hajlamos elbeszélő egy más jellegű viszonyt is tudomásunkra hoz. Szaberszkynek mint főnöknek egyébként kötelességei közé tartozott a beosztottak jellemzése, minősítése. Trajanovits már a PM-ből való kirúgása után egy párttagtól tudja csak meg, hogy Szaberszky az éberség elmulasztása ürügyén akart ellene eljárni. Baczonit, aki Szaberszky halála után jutott hozzá a káderanyagához, főnöke csak egy ideig akart jó régi szakemberként megtűrni. Láthatóan ezeket olvasva az esik neki legrosszabbul, hogy a jellemzésben anyagiasnak állítja be. Fekete is birtokába jutott saját jellemzésének (talán még lepecsételése előtt mentette ki a dokumentumokat Szaberszky szobájából, de sokan 1956 183
