Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
megnyerte tetszését. Egyes embereket kifejezetten üldözött s ezeket valamilyen ürüggyel börtönbe juttatta. Megint kis bőröndömmel jártam a hivatalba, féltem a letartóztatástól. Csikós Nagy Bélát, aki nyilas párttagsága miatt le volt tartóztatva, Száberszky hallgatta ki és intézte ügyeit - végül is meghagyta állásában, persze vállalnia kellett bizonyos szerepet. [...] A minisztériumban mind kellemetlenebb lett az élet számomra, Szabad Nép félórák, szabad pártnapok, Sztálin sarok, békekölcsön-jegyzés, a katolikus egyházfők elleni perek, a végletekig feszítették a húrt. Egy szakszervezeti ülésen Száberszky nyíltan megtámadott és azt kívánta, hogy gyakoroljak önkritikát. Erre én nem voltam hajlandó, hanem azt mondtam, hogy én rengeteget tanultam és vizsgáztam, amíg mostani pozíciómat elértem. Mások viszont minden szaktudás és nyelvismeret nélkül kerülnek magas állásokba - gyakoroljanak azok önkritikát. Az ülés feszült hangulatban ért véget; Száberszky és köztem teljesen elromlott a viszony. Most is látom réveteg tekintetét, amikor vittem hozzá a sok francia, angol, német levelet aláírásra. Szóról szóra el kellett neki mondanom mit jelentenek az egyes szavak, de még ekkor is bizalmatlan volt, folyton sértő módon kérdezte, tényleg az van a levélben, nem lehet azt másként magyarázni, félreérteni? Száberszky egyébként pár év múlva hivatali szobájában öngyilkosságot követett el. Minden régi szakembert kiüldözött a minisztériumból és tudatlan senkikkel vette körül magát. Hibát hibára halmozott, végül összecsaptak feje fölött a hullámok és nem talált más kiutat, mint az öngyilkosságot. Az öngyilkosság közvetlen oka a »]oint«-ügy - amerikai szerv, amely zsidóknak küldött pénzeket - volt. 1950-ben leminősítettek főelőadóvá, s egy tanulatlan senkit helyeztek fólém, aki még helyesen írni sem tudott. Ebben az időben került az osztályba Baconi Jenő, a későbbi külkereskedelmi miniszterhelyettes és Fekete János a »Nagy Bankár« - mindketten hatalmas pártfogókkal rendelkeztek. A nemzetközi pénzügyeket illetően teljesen tájékozatlanok voltak, azt sem tudták, hogy mi az az adósságszolgálat. Egyszer behívatott a miniszter és utasított, hogy minden támogatást adjak meg mindkettőjüknek és tanítsam meg őket a szakmára. Az egész általam készített francia és belga anyagot át kellett adnom Feketének, akinek volt képe elutazni Párizsba és Brüsszelbe, de semmi eredményt sem ért el. Minden erkölcstelen és aljas céljukat Saint Simonnak ez a mondása világítja meg: »Eredj onnan, hagy üljek én a helyedre.« Mivel ekkor folyton az éberségről szónokoltak s az én szobámban két nagy szekrény tele volt bizalmas iratokkal, egyszer fogtam magam és a szekrényeket bevitettem a TŰK helyiségbe. Száberszky tajtékzott, mikor ezt megtudta - egy párttag kifecsegte nekem később, hogy Száberszky tényleg éberség megsértése címen akart ellenem eljárni, de ez a terve most nem sikerült. Természetesen tudtam, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fog kitenni a minisztériumból. Titkárnője, aki komoly beosztást kapott, de tudatlansága miatt semmi hasznát sem lehetett venni, nyíltan szította ellenem a hangulatot..."6 Trajanovits Lajost (*1911), aki valóban régi szakember volt, hiszen sub auspiciis jogi doktorátussal rendelkezett, s 1934 óta dolgozott a Pénzügyminisztériumban, egy időben Csizik Béla államtitkár titkáraként, 1951. május elsejével tényleg nyugdíjazták, de mivel még nem volt 45 éves, semmi nyugdíjat nem kapott. Visszaemlékezésében elfoglalt látószöge tehát hajdani pozícióvesztésével nyilvánvalóan szorosan összefügg. A másik visszaemlékező, Baczoni Jenő (1907-1996) matematika-fizika szakos diplomával a zsebében 1932 őszén került a Magyar Nemzeti Bank tisztviselői sorába, ahol lépésről lépésre haladt elő a hivatali ranglétrán, amikor 1949 augusztusában a Pénzügyminisztériumba vezényelték.7 „Közben érdemi szervezeti változás is történt, ami engemet érintett. A Nemzetközi főosztályt - amely államközi pénzügyekkel foglalkozott - Száberszky József vezette, aki korábban államvédelmi ezredes volt. A Horthy korszakban bőrüzem tulajdonosa volt, de ez nem zavarta abban, hogy »vad« 6 Trajanovits Lajos: Életem története (Emlékiratok). Debrecen, 1993. 122-125. 7 Rövid életrajzát lásd Kövér György: A Magyar Külkereskedelmi Bank története dokumentumokban és elbeszélésekben. E. n., h. n. [2001] 17. 178
