Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kövér György: Írott orális történelem
kommunista és karrierista legyen. A főosztály feletti felügyeletet dr. Vásárhelyi Pál pártonkívüli államtitkár gyakorolta [...] Ezidőben az államtitkári funkciókat megszüntették. így valameny- nyi államtitkárnak le kellett mondani. Államtitkárok helyett minden minisztériumban kineveztek egy miniszter első helyettest; mellette volt több miniszterhelyettes. Ennek során Vásárhelyit nem nevezték ki, nyugdíjazták, és Antos István lett az első helyettes, Sulyok Béla helyettes, továbbá két munkáskádert is kineveztek miniszterhelyettesekké. Az egyik nevére már nem is emlékszem, a másik, Polányi Szűcs Lajos egy ronda alak volt, aki későbben - az ellenforradalom után - miniszterséget akart, de nagyot bukott. Kossá István miniszter is lefelé [bukott], más hivatal vezetője lett, és helyette Olt Károly lett a miniszter. Olt korábban kistisztviselő volt, szürke és gyáva, parancsokat végrehajtó alak. A pénzügyek igazi vezetője - persze erős politikai korlátok között - Antos István volt. [...] E változások során Száberszky szorgalmazására megindult egy folyamat, azzal a törekvéssel, hogy a nemzetközi pénzügyi főosztályba olvasszák be a vezetésem alatt álló devizaosztályt. Én ezt elfogadtam, mert logikus és ésszerű volt. így aztán megszületett a Pénzügyi és Deviza főosztály Száberszky vezetésével; öt osztályra tagolva. Sulyok sakkhúzása folytán én függetlenített főosztályvezető-helyettes lettem. Pontos munkaköri megosztás nem volt; gyakorlatilag én továbbra is a devizaügyeket, a nemzetközi jogi ügyeket és az államközi tárgyalásokat irányítottam a főosztályon belül. Száberszky komisz főnök volt, külsőre csúnya, mint az ördög. Néhány jellemző vonással érdemes - mint akkori jelenséggel - megemlékezni róla. Hiú és nagyratörő volt. Nagyon bántotta, hogy nem nevezték ki miniszterhelyettessé, de az új káderek felé talpnyaló volt, ha felettesek voltak, eszméletlenül támogatta őket, ha hűséges alattvalók voltak. Viszont főnökét, Sulyok miniszterhelyettest - aki értelmiségi származású volt - eredményesen fúrta, úgyhogy rövid időn belül megfosztották funkciójától és - nagy bukás - valami főiskolára tanárnak nevezték ki. Ezt követően Antos lett a főnökünk. Legkorábban este 9h-kor hívott magához [Száberszky] az ügyek megbeszélésére. Ilyenkor mindenféléről beszélgetett is - nyilván káderezés. Elmélete az volt, hogy értelmiségi származású nem lehet igazi kommunista. Magán kívül volt, amikor természetes egyszerűséggel megkérdeztem: és Rákosi, Gerő, Révai? Bizalmatlansága határtalan volt. így pl. a költségvetés minisztertanácsi előterjesztését úgy tette elém, hogy azt a részt olvashattam el, amely a devizagazdálkodásról szóló összefoglalót tartalmazta (a részleteket már nem mutatta), és úgy kellett sebtében véleményt mondanom. Ez éberség is volt, de módszer is, hogy ne kapjak általános áttekintést, és ő legyen a legokosabb. Halála után kezembe került a minősítés, amelyet rólam írt. Eszerint röviden: jó szakember vagyok, akit egyideig még meg lehet tartani. A legnagyobb piszkosság az volt, hogy anyagiasnak jellemzett, akit időnként jutalmazni kell. Ehhez az tartozik, hogy amikor fizetéscsökkentéseket hajtottak végre, az osztályon a vezető munkatársaknak maguknak kellett javaslatot tenni a csökkentésre. Én 3 500forint fizetéssel jöttem át a Bankból és 2 900 forintot javasoltam új fizetés gyanánt (3 200 forintban állapították meg). Soha egy szót anyagiakról nem szóltam. Szabadságra soha sem ment, mert helyettesében nem bízott. 982. július 17. Amikor napvilágra kerültek a koncepciós perek, és megindultak fordított irányban az eljárások, Száberszky egy hétre eltűnt és visszatértekor nagyon ideges volt; arcának egyik fele elferdült, mintha kisebb gutaütést kapott volna. Amikor telefonhírt kapott, hogy az ÁVH főnökét letartóztatták, délután a szobájában szájba lőtte magát; röviddel azelőtt, hogy detektívek érkeztek érte. Szerencsére én ép[p]en kimentem a minisztériumból egy kávét meginni. Amire visszaértem, Fekete János értesített az eseményről. A szobát a detektívek már lepecsételték. A dolog hátterét máig sem tudom. Igazságtalanul letartóztatták a titkárnőjét, Lakos Évát is, akit azután rehabilitáltak, és a Püm. személyzeti főosztályvezetője lett. Nagyon tisztességes és csúnyaságában is vonzó nő volt, igazi, hithű kommunista. Természetesen nagy volt az izgalom a Püm. vezetők és a főosztály dolgozói körében egyaránt. Én is el voltam készülve, hogy elvisznek. Este Évának átadtam minden megtakarított pénzemet - talán 1 500 fit lehetett, és felkészítettem a lehetőségekre. De nem történt semmi ilyen. Ellenben kitört egy 179
