Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)
propagatív munkák közösségi elvállalása és nívós kivitelezése... A munkaközösség tagjai önállóságukat úgy jogi, mint gazdasági vonatkozásban megtartják." A Fotókollektíva, mely akaratlanul is nagyon hasonlított alapelveiben, felépítésében az ugyancsak akkoriban alakult, és később világhírűvé vált Magnumhoz, Magyarországon nem lehetett hosszú életű. Még ez az önként vállalt korlátozott szabadság is túl sok volt a mindenáron kollektivizálni akaró rendszernek. Ez volt az az időszak, amikor a tájékoztatás kizárólagos uralmát megteremtendő a legtöbb egyedül dolgozó fényképészt államosították, kit erőszakkal, kit a körülményeinek ellehetetlenítésével, kit rábeszéléssel. Mára már feledésbe merült az akkoriban hírhedt 02-es rendelet, mely azt mondta ki, hogy állami vállalat (és más igazából már nem volt) csak állami vállalattól rendelhet, ezért maszek fényképész gyakorlatilag nem juthatott állami megrendeléshez, de nyersanyaghoz is nehezen. Ideológiai harc is folyt ellenük. Nem kívánhatja vissza senki ezeket az időket. Az 50 éves Szakszervezeti Tanács XVII. Kongresszusának Előkészítő Bizottsága megbízólevelet állított ki számára, mint a Fotókollektíva munkatársának, 1948. szeptember 24-én: „Jelen levelünkkel igazoljuk, hogy a Fotó Kollektíva a Szakszervezeti Tanács XVII. Kongresszusának kiállításához készít fényképeket és nagyításokat. Felkérjük az Üzemi Bizottságot, hogy legyen az Elvtársak segítségére, hogy a három hét múlva megnyitandó kiállításhoz szükséges fényképek minél gyorsabban rendelkezésünkre álljanak. Minthogy több üzem látogatásáról van szó, a várakozások munkánkat igen megnehezítik. Kérjük, hogy az Elvtársak adjanak segítséget ezen a területen - elsősorban e sorok átadójának. Philip Miklós, a kiállítás felelőse." Sokkal több kollektív fotómunkájuk nem is akadt. Csakhamar eljött életének munka szempontjából legnehezebb, legterméketlenebb időszaka, 1951-54 között, amikor ismét állami alkalmazásba került, most nem annyira önszántából, mint korábban, mondjuk ki: kényszerítették. A Magyar Fotó Állami Vállalat (az MTI Fotó elődje) munkatársa lett. 1951. január 15-én tizedmagával, akik közül többen már a Fotókollektívának is tagjai voltak (Vadas, Langer, Sándor Zsuzsa, Redner Márta, Hollenzer Béla, Seidner Zoltán, Várkonyi László, Csörgeő Tibor és Zinner) a körülmények kényszerítő hatására belépett. A Magyar Fotó ÁV személyzeti nyilvántartásából: „1951. január 15-ével a Népművelési Minisztériummal történt megbeszélés értelmében vállalatunkhoz került mint művészfotós. Öccse (sic!) Reismann János, akit a Rajk banda leleplezésével kapcsolatban lecsuktak. Vállalatunknál főleg tudományos mező- gazdasági felvételeket készít, vidékre, állami gazdaságokba, termelőszövetkezetekbe jár, azonkívül óvodákban, bölcsődékben készít felvételeket. Ha ilyen irányú téma nincs, úgy üzemekbe is kijár. Minden munkát szívesen lát el, ha nincs munkája, mindenkinek szívesen segít. 1945-ben lépett be a Magyar Kommunista Pártba, pártszervezetünknél pártmunkát mint népnevelő végzett, de erről lemondott, jelenleg semmiféle pártmunkát nem végez. Körzetében a középfokú politikai iskola hallgatója. Vállalatunk kollektívájába nem nagyon illeszkedik be. Havi fizetése 2400 Ft. Rácz Béláné szem. oszt. vez." Feltűnhetett a káderlapot olvasván, témáinak váratlan és gyökeres átalakulása. Még Vajda Ernő beszélte rá, hogy a Magyar Fotó ÁV-nál álljon rá a mezőgazdasági vonalra. így is történt. Több kutatóintézetben fényképezett, mezőgazdasági vásárokra járt, s közben megtanult kultúrnövényeket fényképezni. A Gyapottermesztési Nemzeti Vállalat 1950 júliusában bízta meg, hogy Közép-hídvégpusztai Kísérleti Gazdaságában felvételeket készítsen. Fotograf ált más mezőgazdasági kísérleti telepeken is, mint Iregszemcsén a szójakísérleteket, fotózta a a magyar gyapoton kívül a gumipitypang- ültetvényeket, a Hruscsov-kukoricahibrideket, az orosz rövid szárú gabonát, mely nem dőlt meg viharban sem... és egyéb, a magyar szocialista mezőgazdaság díszére (utóbb) nemigen váló produktumot. „Amikor a Magyar Fotóba be kellett vonulnom, akkor dr. Vajda Ernő és egy akkori barát, Schüllernek hívták, ő volt a magyar gyapot atyja, igen jó mezőgazdász, akinek feladatul szabták, hogy teremtse meg a magyar gyapottermelést, ők azt javasolták, hogy a Magyar Fotóban menjek a mezőgazdasági vonalra, mert ott békén fognak hagyni, ott nem lesz 126
