Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Kincses Károly: "Soha nem akartam innen elmenni, most se, és a jövőben sem. Amennyiben van jövő.": Reismann Marian (1911-1991)

rendszeresen nála laborált Ata Kandó. „Annak se volt sötétkamrája, az is élt és dolgozott, és őtőle hallottam először, hogy ugyan van egy fényképész ismerőse, akinek egy csodálatosan berendezett sötétkamrája van, de ott olyan rend van, mint egy patikában, és olyan rendet kell tartani, ő oda nem megy. Ez volt Vajda Ernő." Reismann Mariannák nemcsak a gépei és értéktárgyai vesztek el, de negatív- és pozitívanyagának háború előtti része is csak töredékében maradt fenn.„A Veres Pálné utcából az összes negatívomat elhelyeztem egy bombabiztos hajókofferba a Schenker szállítóvállalat pincéjébe, ahol ekkor unokabátyám dolgozott. Ostrom után megtaláltam nyitva a koffert az utcán, a latyakban. Lehet, hogy még egy-két negatívot is össze tudtam volna kapirgálni a sárból, de úgy undorodtam az egésztől, hogy be volt fejezve a részemre. 1945-tel tényleg új lappal kezdtem, se negatívom, se személyes emlékem, levelem az elmúlt életből nem maradt. Ami azóta előkerült, az ismerősöktől, barátoktól adódott. 1945 nyarán visszaköltöztem a Veres Pálné utcába, de a műterem használhatatlan volt, bombát kapott, teljesen ki volt fosztva. Mondják, Salamonné járt élen ebben. Volt egy olyan telem, hogy fortocska volt, azaz a nagy műteremablaknak csak egy tenyérnyi része maradt szabadon, a többit teleraktam pokrócokkal, papírral, mert fűteni nem lehetett. Akkor a konyhában éltem. Aztán lassan kialakult, mindkét bátyámnak ez volt az átmeneti szállása, ami megnehezítette az életemet, de mulatságos is volt. Jancsi Chimmel és Cápával akart egy magyar könyvet csinálni, s nekem óriási estélyt kellett rendeznem, ahol Gachot-tól kezdve mindenki ott volt. 1948-ban voltak itt Capáék. Capa olyan volt, ha én fiatalabb vagyok, akkor menthetetlenül beleszeretek. Már futólag ismertem Berlinből." Testvére, aki amikor hazajött, mindig nála lakott, így emlékszik vissza a körülményekre: „Kb. három hétig Magyarországon voltam. Mariannák kitűnően megy, újra beindította a nagyon szép műtermét, 2-3 rabszolganővel dolgozik, van egy kincset érő szobalány-szakácsnője, aki a reggelit a fürdőkádba hozza, minden napszakban készenlétben áll a meleg étel és a kávé, élvezi, hogy őt mondják Budapest legjobb fotográfusának... Csak néhány napot töltöttem Budapesten, a canterbury érseket kísértem... A riportázs, amit csináltam, jól sikerült, itt Franciaországban már megjelent, a Picture Post is megvásárolta, és lehet, hogy a Life is leközli... Magyarországon hihetetlenül melegen és barátion fogadtak, a barátaimnak rendkívül tetszik az Oroszország könyvem, Gerő, a miniszter átölelt és azt mondta - nem csak nekem -, hogy a maga műfajában ez a legjobb könyv, amit Oroszországról ismer."

1949. január 14-én kötött társasági szerződést volt segédjével, Gál Matild fényképésszel. A szerződés mellékletét képező leltár pontosan mutatja, mivel dolgozott Reismann Marian a negyvenes években. Ezek közt volt egy fekete vázas Leica II. két optikával, egy Vidoni, egy Rolleiflex, egy 9xl2-es Linhof, egy angol mechanikájú gép... Anélkül, hogy a kétoldalas listát tételesen idézném, összeáll a kép, mit birtokolt egy jól menő belvárosi fényképész ebben az időben. De a társasági szerződés sem menthette meg, ő sem kerülhette el az államosítást, pedig műtermébe alkalmanként feljárt a teljes pártapparátus, ha fényképre volt szüksége, élükön Rákosi Mátyás feleségével, Fegyával. Próbálkozott, sikertelenül, kész, vége. „T. Eőv. Hír Vállalat. Budapest, Apponyi tér 1. Az V. Veres Pálné utca 12. számú ház bejáratánál az utca területére nézőén elhelyezett kirakatom 1950. évi dec. 31-én megszűnt, mert ezzel a nappal fényk. iparomat is megszüntettem a Szocialista Szektorban történt elhelyezkedésem folytán. Szíveskedjenek ennélfogva a területhasználati díj terhelését a fenti nappal velem szemben megszüntetni. Szabadsági"

Negyedik stáció: a gyermekfényképész

A szálak visszatérnek az Erzsébet körút 54.-be. Ekkor kérte meg Kulcsár István szülésznőgyógyász, pszichiáter, hogy egyéves Mitya fiát fényképezze le. Miután az amatőr labor, nevezzük nyugodtan pincének, erre nem volt alkalmas, kivitték a gyereket a Szent István parkba, ott készültek az első gyermekfotók, melyeket aztán meglátott dr. Pikier Emmi.

119