Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
hangsúlyozva azt a kiszolgáltatott, elnyomott státust, amelybe süllyedve élnie kellett. A cselekmény mozgásokkal kísérése arra utal, hogy az elbeszélő ismét intenzíven átélte az akkori eseményeket, testmozgása egy performatív aktusként értelmezhető, melynek következtében visszahelyeződött az eredeti szituációba.189 A kórházi történet egy olyan betét az elbeszélésben, mely ugyan nem a fő narratívához tartozik (a munka által hazakerülés), de elbeszélési stratégiájában sokat megmutat abból, miként képes az elbeszélő újra mélyen átélni az egykori drámai eseményeket, így itt a halál fenyegetését a betegség által. 4.3.5. A hazatérés története Az életútinterjú fontos szakaszát képezi a Szovjetunióból történő hazatérés elbeszélése. Itt az elbeszélő folytatja a korábban alkalmazott narratívát, és a hazatérést mintegy a munkával kivívott tisztelet és megbecsülés legmagasabb fokaként mutatja be. Kemény munkájának legfőbb eredménye, hogy ezáltal saját erejéből hazajuthatott. „Én úgy kerültem haza, mint jó munkaerő.”190 Ennek hangsúlyozása azért is fontos, mivel 1947 előtt főként betegszállító transzportokkal juthattak haza a munkaszolgálatosok a Szovjetunióból, vagyis az mehetett haza, aki munkaképtelenné vált.191 192 1947-ben azonban megindult a hadifoglyok és civilek hazaszállításának egy nagyobb hulláma, hogy Sztálin „ezzel javítsa az önmagát »hadifogoly-szabadító«- nak kikiáltó kommunista párt választási esélyeit" 192 Anna néni is ebben az időszakban, 1947 nyarán került haza, ám narratívájában a választási propaganda egyáltalán nem kap szerepet. Önmagát csupán a munkaképtelenektől különíti el élesen. A narratívát tovább fokozza az, hogy sógornője hazajutását is összefüggésbe hozza az ő munkateljesítményével. „És a sógornőm is köztünk volt, mer hogyha engem, akkor azt is. Azt is bírtam úgy hozzá. Az én erőm által. Mer az se volt olyan - jó munkaerő. Úgy nem volt rossz, de jó munkaerő se volt. — "193 Az elbeszélés ebben a szakaszban megint visszatér a kronológiához, hiszen ez a „másik világból" a valóságba való visszatérést reprezentálja. Az elbeszélő itt ismét szinte napra pontosan felidézi a cselekmény menetét és akkori érzelmeit. Az események kapcsán megjelenik egy újabb fontos szereplő, egy újabb segítő a szintén fogoly tolmácslány képében. A tolmácslány, Mariann az, aki hozzásegíti az elbeszélőt ahhoz, hogy a hazatérő transzportba kerülhessen. Az ő szerepét Anna néni egy egész történetbe ágyazva, az egykori dialógusok felidézésével részletesen bemutatja. „Es én napközbe evvel a tolmácslánnyal találkoztam, benn voltam vécén. Azt mondja: »Mondd, mi van teveled?« Mondom: »Mariann, én innen már nem kerülök haza.« »Na - azt mondja - ezt ne mondjad! Hát, te olyan sokat kibírtál már, és olyan, olyan jól dolgoztál meg minden! Hát, csak kibírod most már! Most már húzzad ki! Ki fogod bírni!« Mondom: »Mariann« - mer ez úgy az idegeimre ment, hát most megint megy egy transzport, megint 189 Connerton, 1989. 190 Interjúj 191 Füzes, 1990a. 192 Stark, 2005. 193 Interjú, 86
