Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Baumann Tímea: "még ha száz évig élnék, akkor se menne ki a fejemből": A malenkij robot elbeszélése egy életútinterjúban
leírásakor, valamint hazatérésének elbeszélése kapcsán kerülnek kifejezésre. Ugyanakkor hazaküldött leveleiből megismerhetjük érzelmeinek mélységét. Amint Anna néni elmondta, levelet postával nem küldhették haza a Donyec-medencé- ből. Viszont azok, akik hazatérhettek, elvihették magukkal mások írott üzeneteit a családtagoknak. Anna néni az itt közölt egyik levélben például egy Efi nevezetű püspöklaki nővel küldi el levelét édesanyjának. Efi nemcsak az írott levelet adta át, de további, szóban ráhagyott üzeneteket és információkat közölt, amint ez a levél szövegéből kiderül. A levélben Anna néni elsősorban az édesanyját szólította meg, akiről valószínűsítette, hogy Püspöklakon tartózkodik. A Szovjetunióba elhurcoltaknak semmilyen információjuk nem volt arról, hogy a Magyarországon maradt német nemzetiségűek egy részét kitelepítették az országból.176 Püspöklakon ez a rendelkezés kevesebb családot érintett, így Anna néni levele is célhoz érhetett. Anna néni továbbá megszólítja levelében gyermekét, akinek azonban nem közvetlenül ír, hiszen még nem volt iskoláskorban, így nem is olvashatta anyja sorait. Férjét sem üdvözli közvetlenül, hiszen nincsen információja arról, hogy még hadifogságban van-e, vagy sem. A levelek Anna néni anyanyelvén, németül íródtak, az ekkor a magánszférában még szinte kizárólag németül beszélő családtagjai számára. Mindkét itt közölt levél esetében láthatjuk, hogy még a kötelező üdvözlő formulák sem maradhatnak el, még az oly kisméretű levélpapír esetén sem. Az eredeti leveleken látható, hogy írójuk milyen apró betűkkel igyekezett írni, hogy minél több sort küldhessen haza, ugyanakkor nagy gondot fordított arra, hogy külön megemlítve köszöntse mindazokat, akiket az akkori udvariassági szabályok szerint illetlenség lett volna kihagynia a levélből. A levelek megemlékeznek írójuk honvágyáról és családja utáni vágyáról: érzelmeiről a levél címzettjeit részletesen igyekszik tájékoztatni szép, már-már költőien megfogalmazott sorokban („vi file svere seüfcer habe ich nach eich gesikt" - magyarul: milyen sok sóhajt küldtem felétek; ich kan son bald nicht di ceit ervárten, das ich eich alle nochmál sehn kan - magyarul: már alig tudom az időt kivárni, hogy titeket mind újra láthassalak; stb.). Az érzelmek közvetítésén túl mindkét levél információtartalma Anna néni egészségére vonatkozik. Beszámol betegségéről, de egyben igyekszik biztosítani hozzátartozóit arról, hogy most már egészséges, nem kell őérte aggódniuk. Továbbá érdeklődik férjéről, gyermekéről és többi hozzátartozójának egészségéről is. Mindkét levél az örömteli viszontlátás reményével zárul. Bár a második levél kicsengése negatívabbá válik azáltal, hogy e viszontlátást esetlegesen a túlvilágra helyezi. Az első levél szövege a következőképpen hangzik: „1945 jun. 22ten Gott üm grüs! Liebe Mütter kind ünd brüdern ich mache eich wissen das ich noch gesünd bin vas ich eich aüch vünse. Liebe Mütter ünd liebes kind vifile svere seüf cer habe ich nach eich gesikt ünd endlich ist di ceit einmál gekommen das ich eich ein pár vörter sreiben kan. Am ersten ich vere son sehr neügirig obt ihr son etvás fon P. gehört habt oder vo er ist. ünd vas macht mein armes kind ist es noch ge sünd ich kan son bald nicht di ceit ervárten, das ich eich alle nochmál sehn kan. Ich habe son sehr grosen heimweh. Liebe Mütter ich kan eich nicht alles sreiben so verde ichs der Efi ansäffen. Das vil ich eich züvissen tun. Durch einer svere krankheit bin ich gekommen der liebe Gott hat mir geholfen. Ich hatte köpf 176 Lásd Füzes, 1990c. 82
