Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem
támogatását elnyerhessék.13 (Maga Ronald J. Grele, akihez szimbolikusan a gyűjtemény „kulturális fordulata" köthető, a Ford-kutatásban kezdett interjúzni.) Hogy kormányzati kapcsolataikat is építsék, olyan hivatalnokokkal és diplomatákkal is interjúztak, akik részt vettek a Marshall-terv kidolgozásában, később pedig egyes elnöki kampányok története is kutatási témává emelkedett.14 (Nem véletlenül vádolják Nevinst azzal, hogy gyümölcsöző alapítványi kapcsolatokért cserébe hozzá köthető a háború előtti gazdasági versenyből meggazdagodó „iparbárók" tisztára mosása.) Részben ezen interjúkon alapultak Nevins vállalkozó-életrajzai, amelyek előszeretettel hangsúlyozták a vállalkozók filantrópiáját és azt, hogy az életrajzok szereplői milyen sokat tettek az Egyesült Államok jövőjéért.15 Emellett olyan hírességekkel is készítettek interjút, mint például Fred Astaire, Bette Davis és John Wayne, a hollywoodi filmiparprojekt keretén belül.16 Az interjúpartnerek kiválasztása meghozta a Pulitzer-díjas Nevins számára a finanszírozási sikereket. Az első évtizedben a folyamatosan a fennmaradásért küzdő OHRO-t manapság évente már több mint kétezer kutató keresi fel, több mint ezer könyvet írtak az itt őrzött interjúk alapján, és évente 200-300 új interjúval gyarapszanak. Egyik legújabb kutatásukban a Carnegie Vállalat vizuális történelmével foglalkoznak (az egyik első, fennmaradáshoz szükséges adományt is tőlük kapták), és ehhez kapcsolódva New York Meghatározó Személyiségei címmel interjúsorozatot készítenek.17 Az oral history azonban nem csupán elitkutatást, hanem hadászati célokat is szolgált az Egyesült Államokban. Az oral history- és a survey-kutatások párhuzamos intézményesülése az amerikai szociológiában és szovjetológiában az amerikai hadsereghez kapcsolódott. Az amerikai hadsereg már Pearl Harbor, majd az európai partraszállás után rövid interjúkat készíttetett katonáival, hogy felmérjék igényeiket. A „Harvard Project on the Soviet Social System" címen az 1950-es években zajló kutatást az Amerikai Légierő finanszírozta, amelynek során 329 életinterjút készítettek, és kitöltettek több mint tízezer kérdőívet. A Harvard részben ezen projekt finanszírozásának köszönheti, hogy a második világháború után átvette a Chicagói Egyetemtől a szociológiában elfoglalt pozícióját, másrészt ez a kutatás volt az első oral history-kutatások prototípusa.18 Míg az Egyesült Államokban az oral history a kezdetekkor az elit, a hadsereg vagy a közigazgatás képviselőivel készített interjút jelentette (a menekültinterjúk mellett), addig Európában a hétköznapi emberekkel készített interjúkat. A kezdeti időszakban az elsődleges célja ezeknek az interjúknak a történeti források hiányából fakadó vákuum megszüntetése volt, vagyis az interjúkészítők éppúgy adatokat kerestek, mint levéltárakban kutató kollégáik. Az új baloldal, az 1968-as radikalizálódás, a társadalomtörténet és a mindennapok története megváltoztatták az oral historyt. Azonban nem csupán 13 Sharpless i. m. 12. 14 Pl.: Benedum and the oil industry project: oral history, 1951. Butler Library, Oral History, 801, NXCP86-A133; Marshall Plan project. 1947-1959. Butler Library, Oral History, 801, NXCP88-A1114. 15 Nevins, Allan: Ford: the Times, the Man, the Company. New York, 1954; UŐ: Study in Power: John D. Rockefeller, Industrialist and Philanthropist. Norwalk (Conn.), 1989. Másfelől Nevins a gazdaságtörténetet biográfiai módszerekkel gazdagítok körébe is sorolható: Fetner, Gerald L.: Immersed in Great Affairs: Allan Nevins and the Heroic Age of American history. Albany, 2004. 16 Butler Library, Oral History, 801, NXCP86-A475. 17 http://library.columbia.edu/indiv/ohro/about.html 18 Dessewffy Tibor: Iskola a hegyoldalban. Bp., 1999. 270-271. A társadalomtudományos kutatások és a survey jellegű felmérések egymásba fonódásának okairól a második világháború után lásd: Alpert, Harry: The Growth of Social Research in the United States. = The Human Meaning of the Social Sciences. Szerk.: Lemer, Daniel New York, 1959. 73-86. 24
