Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 7-8. szám - Horváth Sándor: Muszáj interjúzni?: Az oral history mint nyilvános és/vagy szakszerű történelem

láthatunk be? Létezik-e egyáltalán bármiféle tudományos konszenzus arról, hogy mi az oral history, vagy legalább arról, hogy mi a vágyának titkos tárgya? „Az oral history történeti narratívak szóbeli elbeszélését jelenti" - igyekszik meghatároz­ni tömören a fogalmat a műfaj egyik klasszikusának számító Alessandro Portelli egyik legfrissebb munkájában. Majd - talán maga is érezve a tömörítésből fakadó hiányokat — annak fejtegetésébe kezd, hogy miféle tudományos hagyománya alakult ki a szóban elmondott szövegek írásbeli közlésének. Ugyanis - mint írja - „az oral historyban nem csupán az határozza meg a jelentést, hogy mit mondunk el, hanem az is, hogy miként."2 A fenti meghatározás magában hordozza azt a kérdést is, hogy mitől válik történetivé egy elbeszélés. Hiszen önmagában a múlt elbeszélése nem feltétlenül tűnik hitelesnek, a múltról szólónak attól, hogy valaki elmondja: maga az elbeszélés módja teheti azzá. A hitelesség problémája és annak megalkotása kezdettől fogva az oral history és a hagyomá­nyos történetírás között feszülő ellentét egyik központi eleme. Hiszen hagyományosan a tör­ténész feladata volt kideríteni, hogy „mi is történt valójában". „Ha azonban szakítunk ezzel a hagyománnyal, éppen a valamikori élmények és tapasztalatok kerülnek a vizsgálódások előterébe"- írja Gyáni Gábor az oral history kapcsán. Csakhogy miféle élményeket vizsgálhatunk az oral historyval akkor, ha tudjuk, hogy az emlékezéssel „nem a múlt szintén narratív módon feldolgozott tapasztalatát, hanem a jelen horizontjából feltáruló múltat beszéljük el."3 Maga Portelli is húsz évvel korábban megjelent munkájában az oral historyt olyan szi­tuációként határozta meg, amely „nem akkor kezdődik, amikor egy elvonatkoztatott személy egy másikat megfigyel és azt tárgyiasítja, hanem amikor egyenlő partnerként két személy találkozik, és különböző típusú tudásukat egyesítve új szintézist alkotnak, amely mindkettejü­ket megváltoztatja. "4 A vizsgálat tárgya tehát nem csupán szereplővé válhat, hanem olyan egyenrangú beszélővé, aki maga is alakítja az elbeszélést. Ez a megközelítésmód szakít azzal a hagyománnyal, amelyben a történész - mintegy fordítóként - megszólaltatja a forrásokat. Az általa létrehozott szöveg „társszerzőssé" válik, vagyis maguk az interjúalanyok is interjúpartnerré válnak, elvileg beleszólnak a történet elbeszélésének módjába. Mondhatni, a Sherlock Holmes módjára nyomozó oral history művelője hangot ad Watsonnak, aki immár nem csupán beszél, de gondolkodik is.5 A múltról szóló tudás megalkotásának folyamatát mindenféle „jöttmentek", tudo- mány(ok)on kívüliek is befolyásolhatják. Az oral history ezek alapján olyan személyeket von be a szakszerű történetírásba, akik korábban legfeljebb a kollektív emlékezetet mint nyilvános történelmet (public history) befolyásolhatták. A szakszerű történetírás és a nyil­vános történelem közötti konfliktus az oral history születésénél is ott munkált. Emiatt az oral history olyan modern mozgalomként is meghatározhatóvá vált, amely éppen a hagyo­mányos történetírással szemben jött létre. Az oral history a mai napig megőrizte lázadó, mozgalmi jellegét, amely a kollektív emlékezet és a professzionalizált történetírás közötti feszültségből táplálkozik. Mintha az oral history egyik legfontosabb, mozgalmi funkciója az lenne, hogy felszínre hozza a kollektív emlékezetet, szemben a történelmi emlékezettel. 2 Portelli, Alessandro: They Say in Harlan County. An Oral History. Oxford - New York, 2011.10. 3 Gyáni Gábor: Emlékezés és oral history. = Uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Bp., 2000. 128-144.134-135. 4 Portelli, Alessandro: The Death of Luigi Trastulli, and Other Stories: Form and Meaning in Oral History. Albany (N.Y.), 1990. xii. 5 A tudományos módszerek és nyomozás által létrejövő „tudás" közötti összefüggésekről: Ginzburg, Carlo - Davin, Anna: Morelli, Freud and Sherlock Holmes: Clues and Scientific Method. History Workshop 1980/tavasz. 5-36. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom