Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Mózes Huba: "Szelíd hárfával siratlak": Ismétlésalakzatok és aranymetszés a dsidai versépítésben
Mózes Huba „Szelíd hárfával siratlak" Ismétlésalakzatok és aranymetszés a dsidai versépítésben Vannak Dsida-versek, amelyekben már-már hivalkodóan vonják magukra a figyelmet az ismétlésalakzatok. Ilyen például a Csend a tavon (1932), a Dal az elmaradt vallomásról (1933), a Sainte Thérése de Lisieux (1933), a Miért borultak le az angyalok Viola előtt (1933) hatodik fejezete, valamint a posztumusz Éjjel a Maros partján. A Sainte Thérése de Lisieux-ben már első olvasásra szembetűnő az első és a nyolcadik versszak variációs összefüggése: Szelíd hárfával siratlak, halványszínü rózsa, pasztell-fényü színes ablak, finom, gyenge rózsa, gyenge, lengő és esengő, hold ezüstje mossa, ezüst-zengő csöppnyi csengő, édes kicsi rózsa. I Szelíd hárfán hadd mulatlak, halványszínü rózsa, Isten házán színes ablak, égszín gyenge rózsa, zsenge, lengő és esengő, Krisztus csókja mossa, csókkal zengő csöppnyi csengő, édes kicsi rózsa! Még szembetűnőbb azonban a négyszeres sorismétlés a vers strófaalapú, 6/4 arányú aranymetszése szintjén elhelyezkedő hatodik versszakban: Arcod édes égi fényt vet, hull a rózsa, hull, hull, kék felhőn vár Vőlegényed, hull a rózsa, hull, hull, tapsikolnak mind a szentek, hull a rózsa, hull, hull, amint kézenfogva mentek, hull a rózsa, hull, hull. 85
