Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Mózes Huba: "Szelíd hárfával siratlak": Ismétlésalakzatok és aranymetszés a dsidai versépítésben
A geminációval/repetícióval keretes szerkezetűvé alakított hull a rózsa, hull, hull sor négyszeres ismétlődése határozottan utal vissza és előre a versszakok mindegyikében előforduló, s így azokat egységes egésszé szervező rózsamotívumra. A versegész kohézióját segíti a kilencedik versszak másfél sorának (üldögélni/rózsalevélkéken), a harmadik, ötödik és hetedik versszak egy-egy sorának (sárga rózsa szirma; rózsát adsz helyette; rózsákat pazarló) strófán belüli változatlan, az első és nyolcadik versszak két sorának (halványszínü rózsa; édes kicsi rózsa) strófaközi változatlan, valamint további három sor (finom, gyenge rózsa -» égszín gyenge rózsa; gyenge, lengő és esengő -* zsenge, lengő és esengő; ezüst-zengő csöppnyi csengő -* csókkal zengő csöppnyi csengő) strófaközi variációs visszatérése. Az Éjjel a Maros partján strófaalapú, 3/4 és 4/3 arányú negatív és pozitív aranymetszés kijelölte szimmetriatengely körüli felépítésére az első, a negyedik és a hetedik versszak szerkezetének ismétlődése nyomja rá bélyegét: Sötét folyó, honnan fakadsz? Sötét folyó, meddig szaladsz? Sötét folyó, hová szakadsz? I O, életem, honnan fakadsz? Ó, életem, meddig szaladsz? jaj, életünk, hová szaladsz? 1 Sötét sírás, honnan fakadsz? Nehéz sírás, miért fakadsz? Szakadó könny, meddig szakadsz? A második és harmadik versszakot nyitó sorismétlés (Sötét falu) visszautal az első versszak háromszoros sorismétlésére (Sötét folyó). Az ötödik versszakot záró és a hatodik versszakot indító sorismétlés (valaki sír) mintegy megelőlegezi a hetedik versszak indítását (Sötét sírás), amely aztán az első három versszak indítására is visszautal (Sötét folyó; Sötét falu). A vers hangulati holdudvarának a megteremtéséhez az O, életem és a Mindenki sír, valamint a honnan fakadsz? és a meddig szaladsz? sor strófán belüli, illetve strófaközi ismétlése is hozzájárul. A Dal az elmaradt vallomásról szerkezetét szimplokészerű, valamint epiforikus variációs sorismétlések alakítják. Szimplokészerűek az első, második és negyedik versszak ismétlődő sorai (ezer puha szó, / ezer csudaszó; mint földet az ég, / mint fénnyel az ég; megyek egy hűs gödörig, / megyek a sírgödörig). Epiforikus a többi versszak egy vagy több szótagnyi önrímben összecsengő sora. Az összecsengő sorpárok többségében a gondolatritmus párhuzamos (kinyíló ajkamhoz ér, / mosolygó ajkamhoz ér; s őszibb lesz mind a vidék, / november lesz a vidék; emlék és friss levegő, / szentség és tág levegő; mely álmaidba rezeg, / csillog 86
