Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor

Illyés Gyuláéknál voltam. Valahogy homályosan, de mélyen belejátszott egy nem régi, 1954. június 30-i napfogyatkozásnak az emléke is, egy különlegesen boldog napomé. Búcsúzónak szánom ezt a verset. Az „elképzelt halál" négy verse, a kék-szellős-lebegés után búcsúzás az ezüst-fekete-halkuló tájjal:

Búcsuzót gügyög a fülemüle.

Álommá zsongul a tücsökzene.36

Ebbe a sorba iktathatom Kuncz Aladár „mitikusságnak megtépett foszlányait" is, amelyekben végül is a halott anyjára gondolás, és ezáltal a születésre emlékezés brutális metafizikai látomásából („ősi szétszakadás borzongott végig feszült idegrendszeremen, fájón és kéjesen, mint valami hárfán") bontja ki (megírási életkorszakát tekintve Szabó Lőrinchez hasonlóan) a halálnak az élő köré vont auráját.

Szabó Lőrinc majd a Tücsökzene végleges kötetét 1957 őszén éppúgy halálos ágyán veheti kezébe, mint Kuncz Aladár 1931-ben a maga múltidéző szövegét, a Fekete kolostort. Mindkét klasszikus alkotás az életrajziság dokumentáltságából figyel az emberi létezés helyére rákérdező poetizált szövegre. Kiemelkedve a mindennapiságból, túlemelkedve a sors emberre méretezett megpróbáltatásain. A megalkotott szövegben követve a „mitikus- ság megtépett foszlányait" .*

* Készült az OTKA K 81341 és az ELTE-MTA Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (TKI 251 „Filológia mint az interpretáció kulturális technikája") projektje keretében.

36 Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. m. 273-274.

84