Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor
I balanced all, brought all to mind, The years to come seemed waste of breath, A waste of breath the years behind In balance with this life, this death. Szabó Lőrinc Tücsökzene-korabeli fordításában: mérlegeltem, mi volt s mi lesz, és úgy láttam, mindegy mi vár: egyensúlyban tartja üres életem az üres halál. Jellegzetes a Fekete kolostorban és a Tücsökzenében ez az utolsó széttekintésként önmagával való szembesülés módozata is („waste of breath"34). Szabó Lőrinc a Tücsökzene 1957-es záróciklusában az anyja temetésére épített kései emlékező vers zordságával a születés-halál vízióban szembesítené a létezés csak jelenre szabottságát („üres a vég s mind hiú a gyász: / Jaj, nincs holnap! Jaj, nincs fóltámadás."), majd egy záróverssel (különben utolsó teljesre sikeredett verse lesz ez!) felülírja és ellenpontozza tematikailag is a személyes létbe szakadt tépett képletet, egy égi jelenség versbe szövésével. A Holdfogyatkozás „földöntúli" jelenete- zése metafizikai távlatosságot von ehhez az életrajzisághoz („s úgy üzent felém, / hogy van a Földön túl is esemény"). Mintha az általa - a Tücsökzene keletkezésidejében volt megszakí- tottság idején - fordított Hardy-regény, a Tess, az (Egy tiszta nő) Stonehenge-es záróvízióját varázsolná az élet végső aktusaként a versciklus végére („Habár sűrű felhők fedték az eget, a holdnak valami töredék szórt fénye eddig segítségükre volt egy kicsit. A hold azonban most lement, a felhők pedig csaknem a fejükre telepedtek, és az éjszaka olyan fekete lett, mint egy barlang. Mindamellett eligazodtak, és amennyire csak tudtak, a füvön haladtak, hogy a lépteik ne kopogjanak, amit könnyű volt megtenni, miután errefelé semmiféle kerítés vagy élősövény nem volt. Nyílt pusztaság és fekete magány volt körös-körül, és éles szellőfújt át."). Ennek távlatában hangzik el az örök Szabó Lőrinc-i kétely: „gondolod, hogy találkozunk a halálunk után?" És a poétizált szöveg, ami követi, ami a Tücsökzene zárásán is ott lebeg: „Mint valaki, aki nagyobb volt, mint ő, Angel sem válaszolt a kritikus kérdésre a kritikus időben, és megint hallgattak. Egykét perc múlva a fekvő asszony lélegzetvétele szabályosabb lett, ujjai, melyek Angel kezét szorították, elernyedtek, és Tess elaludt. A keleti léthatáron az ezüst sápadás szalagja a Nagy Síkságnak még távoli részeit is sötétnek és közelinek mutatta; és az egész roppant táj a tartózkodásnak, hallgatagságnak és habozásnak azt a bélyegét viselte magán, amelyet közvetlenül virradat előtt szokott. A keleti pillérek architrávjai feketén váltak ki a fénylő háttérből, és rajtuk túl a láng alakú nagy Nap-Kő és középütt az Oltár-Kő. Az éjszakai szél rövidesen elhalt, és a remegő kis tócsák a kövek csésze formájú üregeiben mozdulatlanná váltak." És ezzel fonódik majd egybe az élet záródásának jelzése, amikor „Aischylos kifejezésével élve" megszűnik tovább szórakozni az emberrel a Halhatatlanok Elnöke.35 Miként a Vers és valóságban a Holdfogyatkozásról diktálja, belevonva tárgyiasságot, barátságot, magyar Stonehenge-et, Thanyt: Holdfogyatkozás - Szándékosan ezt a verset hagytam záróversnek. Tihanyban írtam, egy ott átélt eseményről szól, egyik legszebb élményéről tihanyi tartózkodásaimnak. Egy feledhetetlen szép holdfogyatkozásról. Mint gyakran, évente többször is egyik ottani barátoméknál, 34 A „waste of breath" közkeletű mai angol kifejezésnek (az Országh-szótár a „falra borsót hány" magyar kifejezéssel egyenértékűsíti) a Prédikátor könyve-béli „vanity of vanities" (vanitatum vanitas) kifejezéssel való összefüggését Patrick J. KEANE Yeats's interactions with tradition. University of Missouri Press, Columbia, 1987. könyvében e vers elemzésekor veti fel. i. k. 249. 35 Thomas Hardy: Egy tiszta nő. Fordította Szabó Lőrinc. Magyar Helikon, Budapest, 1966. 490-496. 83
