Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor
szabadon száguldhatunk, a holdvilágos kerten át lopva surranhatunk édesanyánkhoz, hogy még egyszer keblére boruljunk, s elsírjuk rajta búcsúnkat fiatalságunktól, ártatlanságunktól... Szabadok vagyunk, otthon vagyunk e pillanatban is!... Zádory hangja lassanként minden más vitatkozóét elnyomta. Bistrán őrült szavait művészi élményeinek s emlékeinek száz és száz színes képére bontotta. Felállt ő is, felköszöntőt mondott, saját mámorától megittasulva s odaengedve magát a sajátságos, halk zene hullámainak, amelyek az egyiptomi kőszoborrá merevedett cigánynak hegedűjéből önkénytelenül keltek ki. - Ezt a két kart nézzétek meg, amelyet ime felemelek s tudjátok meg, hogy ugyanaz a két kar puskát és bombavetőt tart s véres utakon keresi a béke győzedelmét. Ahogy ez a háromcsillag ugyanaz ott, a tőlünk oly messzi égen, mint itt, úgy egy és ugyanaz az az én, akit itt börtönbe zártak s ott a nagy harcot vívja... De Zádory szavaiból nem is lehet idézni. Néma hangjegy ez anélkül a muzsika nélkül, amivel kisérte. Ittasúlt ajkáról, megelevenítő kézmozdulatainak felépítésében, lobogó tűzű szemének igézete alatt a felszabadult képzeletnek csodálatos örömhimnusza szállt el. Hangja csobbant, mint tó vize, dobogott, mint ló patája, sírt, könyörgött, újongott és csattant, mint a puska s közben mintázáshoz szokott keze a füstös levegőből alakokat, látomásokat gyúrt, amelyeket magától messze dobott, hogy bennük ő is gyönyörködhessék. Kitágult pupillám szinte tükröződtek álomépítményeinek körvonalai.29 Ennek a poétikailag megszerkesztett szövegnek méltó jellemzésére Szabó Lőrinc Vers és valóság címmel diktált visszaemlékező-magyarázó szövegeiből idézhetek, azokból, amelyek a Tücsökzene Az elképzelt halál című részletének megalkotottságáról vallanak: „Magam is furcsállom közléseimet és a szubjektív individualizmusra hivatkozva búvok az érthetetlen fátyolok mögé: »a Mindenség is csak egy Költő Agya«. - Ettől kezdve már könnyebb dolgom volt a vers írásában: már csak a hangulatot kellett szuggerálni": Úgy érzem, mintha valami zenei metafizikát kommentálnék, egészen fantáziaéletet, amely még képzeletibb is lehetne, de akkor viszont már tökéletes zűrzavar és esztelenség... A külvilág és a belső világ szédült egybeolvadása valami zene és a szívek dobogása szerint egyre teljesebb... [...] Az egymásba burkolózó burkok játéka folyik itt képzeletben... szükségképpen rejtelmesnek kell lenni a befejezésnek, hogy Vojtina tanácsa szerint rajt ne kapjanak. [...] A végtelenné nőtt egyénen belül van már az egész világ... Ez pedig, az emberi bizonytalanság helyett, melyben addig éltem és éltünk, isteni „bizonyságot" ad, és ezen túl a zárójelenet halottja vagy halottai számára a „szférák zenéje" folytatja a tücsökzenét, vagyis olyasmi, amit már nem tudunk. - Az egész befejezés elvben olyasmi, mint az Istenek alkonyának befejező zenéje. Ezt ebben a pillanatban gondoltam el így - áthalás a baráti természet végtelenébe.30 És amikor baráti körben Flóra asszonynak áldozatos munkájaként diktálta a költő ezt a szöveget, az időben Szigeti Endrének, a Vigília ban az 1956-os Válogatott verseinek kritikájára válaszként írja: „Csakugyan rettenetes dolognak érzem a hitetlenséget; de épp annyira rettenetesnek - mert lehetetlennek - a hitet is. Fiatalon még csak átsegített kétség- beeséseimen valami panteisztikus mámora ennek az egyetlen és édes életnek; de ez egyre kevésbé vigasz, már régóta: személyes istent szeretnék, személyes túlvilági folytatást, és ez nem megy. Képzelheted, hogy nem bosszantani akarlak a vallomásommal, inkább csak vergődésemet engedem vele egy pillanatra szabadon, a vergődést, mely a süllyedő, a pusztuló egyéné a rettenetes idegen örökkévalóságban. Nincs meggyőző erő semmi érvben az értelmem számára, hogy nincs igazam; ami talán épp az »értelem tökéletlensége«! Viszont épp ezért 29 Lásd a Fekete kolostor idézett kiadás, 2. kötet 282-283. oldalán. 30 Szabó Lőrinc: Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések. Szöveggondozás: Lengyel Tóth Krisztina, jegyzetek: Kiss Katalin, Lengyel Tóth Krisztina. Osiris Kiadó, Budapest, 2001. 267-268-269. Digitális változata: www.irodalmiakademia.hu. Szabó Lőrinc címszó alatt. 79
