Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor
- Érzem már, hogy megint közeledik a láz. De most még mindent világosan látok. Tiszta fejjel teszek vallomást neked. Nyugodtan halok meg, mert rám az életben már csak rossz várhat. Ami boldogság érhetett, azt itt a fogságban kaptam meg ... Annyi börtön van a világon, amiről az emberek nem tudnak, talán még azok sem, akik magukban hordozzák. Én a börtönömből ott szabadultam ki, ahol rátok a legkeservesebb rabsorsot mérték. Hazudnék s most nem akarok hazudni, ha nem mondanám meg neked, bármilyen szörnyűnek is tartod: soha olyan boldog nem voltam, mint a fogságban.. ,25 A Fekete kolostor és a Különbékét ellenpontozó Harc az ünnepért-módszer elkapott pillanatai: a szabadság, amint az élet valamely torzulásain keresztül belopózik az emberi életbe, és ott léthelyzetként legitimálja magát. Amikor a figura vagy a jelenet vagy mindkettő összeszövésével a szövegalkotó engedi, hogy a szövegből a léthelyzet „furcsán" metafizikus színezetűvé alakítsa át magát. Amikor a metafizikátlanság furcsa alakzatok segítségével metamorfózison esik át, szöveggé alakul, hogy azután annál fájdalmasabban hulljon vissza a maga puszta valóságába. Az igény megjelenése ez, a megvalósultság beteljesedése nélkül, illetőleg alkalmi beteljesültségével. A megváltás nélküli remény foszlánya. Miként Kuncz a Bistrán jelenetről írja, és amint Szabó Lőrinc első kötetében, a Föld, erdő, isten egyik versébe beleszövi: „foszlányokra tépte / a barna szél az estharang imáját...És amint egyik mítoszversének címében Szabó Lőrinc is jellemzi: „A bolond igazsága." * * * Egyszerre mindenféle. Ugyanakkor mindez az igény már egyfajta szövegvárakozást teremt. Szabó Lőrinc 1928-as verseimével: „Falba léptem és ajtót nyitott a fal"26, és az individuumnak a Tücsökzene-beli pozicionálásával: „Hitetlen vagyok, vergődő magány", rámontírozva valamely vallásos szövegegyüttesre27 a Hálaadás című versben: „Ha küzdve, ha sírva, ha törve: remélj!" - szövegbeli formáját is megjelölve ugyanitt: „Ima a gyönyör, a gyönyör ima." Kuncz Aladár pedig direkt módon ráépíti a költői fogalmazású szöveget a kancsal jelenetezésre. Miként teszi ezt vele egy időben The Hollow Men című versét formálva 1925-ben T. S. Eliot (majd utóbb a verset a Tücsökzene formálását követően Az üresek címmel fordítva Szabó Lőrinc) is. Kuncznál a „bolond" jelenetét a művész - szobrász - magyarázza, megteremtve áriájában a metafizikus szöveget, a kortárs elioti vers értelmében, és egy verseimbe emelt Szabó Lőrinc-i vágyakozást („Egyszerre mindenféle"28) előlegezve: Zádory tűzbejött s megmagyarázta, hogy Bistrán minden szava tiszta bölcsesség. Hol van az megírva, hogy a mi életünk valóban csak ez a hitvány, fogoly ámyékélet? Nem szabad-e teljesen képzeletünk, amely kedve szerint minden sorsot magára ölthet? Ha akarunk, szent Ferencek lehetünk, aki az élet legnagyobb örömének a szenvedést látta, ha akarunk Antoniusok lehetünk s lázas szemekkel bámulhatjuk Kleopatra színes, muzsikáló hajóját, érezhetjük illatát, amely a partot szerelmi mámorba hevíti s elcsalja róla a levegőt... Don Quijotek vagyunk, kóborló lélek- lovagok. Szerelmesen felisszuk a balkonjáról hozzánk lehajtó Julia lehelletét, időben-térben 25 Lásd a Fekete kolostor idézett kiadás, 2. kötet 239-240. oldalán. 26 Falba léptem és ajtót nyitott a fal címmel: Pesti Napló, 1928. január 22. - utóbb ennek a versnek az átirata lesz a köteteimet adó vers: Harc az ünnepért. 27 Naplójában a verset ihlető esszéről Mohamedes versként emlegeti. „Zem-Zem, Aisha és egyebek [...]: a Twelve against the gods könyvből szedtem őket, már régen. Meg a Mohamed-idezetet is, hogy »kiváltképpen a nők...«." William Bolitho (1890-1930) Twelve against the Gods - The Story of Adventure című művének Mohammed című fejezetéből. Lásd Szabó Lőrinc: Vallomások..., i. m. 423. 28 Eredetileg Az egyik nem elég címmel: Pesti Napló, 1931. május 17. A végleges címet a Te meg a világ kötetben veszi fel. 78
