Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor

„Nyilván visszaszorított vágyainak játékszere lett ez a különben józan, jó kedélyű, egészséges fiú. A börtönláz elkapta őt is. Kínzott idegeiből kiszálltak a tiszta vágyak, s mint sötét kísértetek támadtak vissza rá" - fűzi hozzá az író, visszatérve a jelenvalóiét mindennapiságába.

Szabó Lőrinc is megformálja mítoszai mellé a mindennapi élet visszáját, pszeudomítosszá alakítva: Lelle Mária, a „Háromcsőrű Kacsa" ómen elhíresült Éjféli közjáték, valamint az Oriáshegységben megfigyelt koldus képe és a költő emlékezése szerint a versben keletkezése idején kimondhatatlan szerelmi kapcsolat összeszövődése, az Idegen. Közülük a legdrámaibban szcenírozott a nemi vágyakozásaiban valaha megzavart falusi leány, Lelle Mária története:

Lelle Mária

Ismerek egy boldog menyasszonyt,

Lelle Mária a neve, vének véne és rútak rútja, szavát nem érti senki se.

Mezítláb jár és feketében, azt mondják, medvék közt lakik; hogy le ne hulljanak, gallyakkal tűzi össze a rongyait.

Régen mindig röhögtek rajta, most csak ő röhög: - Hihihi! - S rohan, hogy leigya magát, ha pár lejt vet neki valaki,

pár lejt azért a szilke pompás eperért, amit az öreg egy napi nehéz munka árán fenn a havason összeszed.

De nem ment neki mindig ily jól s csak azóta nem szomorú, hogy egyszer, vagy tizenöt éve, úgy megtréfálta a falu.

Mert megtréfálták: - Hadd nevessen - mondták - egyszer ő is, szegény! - s Máriát feleségül kérte a legszebb dédai legény.

Az persze, hogy a nyomorult már akkor is vén volt és hülye, az csak arra volt jó, hogy annál nagyobb legyen az öröme:

mert rettenetesen örült és tapsolt és dalolt, mikor a szép menyasszonyért - érte - fölment a násznép nagyja-apraja,

föl az erdőbe... Vadvirágból kötöttek neki koszorút, teleaggatták zöld levéllel s kezdődött a diadalút,

76