Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Kabdebó Lóránt: A mitikusságnak megtépett foszlányai és a Költő Agya: Nyolcvan éve jelent meg a Fekete kolostor
ráadásul még Schopenhauer közvetítéséből is ismerhetett.22 íme a bizonyság: miként születnek és poétizálódnak az úgynevezett spontán szövegek! Miként kapcsolódnak életrajzi emlékek kulturális ragadmányokkal. Szememben - utólagos olvasónál - Kuncz Aladár és Szabó Lőrinc jelenetének dramaturgiája egymásra játszik: a lét rabsága és a szabadulás mitikusságának megtépett foszlányai szembesülnek mindkét éjszakai látomásban. Kuncz Aladár az őrületnek és a mitikusságnak ezt a foszlányokra szakított ábrándképét még egyszer meri ily mélységben megismételni könyvében, Dr Hercz alakjának felidézésével. A kezdetben szürke kis tanárként bemutatott szereplő egy időben botrányos szereplővé válik, körülötte formálja meg a könyv az összezártságban sorsszerűén elkövetkező azonos neműek vonzódásának szenvedélyét. Utóbb azonban, a korábban csak epizodikus testi kapcsolat szétszakadtával Dr Hercz sajátos mivoltával főszereplővé emelkedik: női megjelenülésének szellemivé magasztosult ünnepi jelenetsora egy újabb, közösen megszervezett vacsora főszereplőjévé avatja. Hogy azután a spanyolnátha járványában elhulló ember magával vigye halálába szellemivé poétizálódott dicsősége emlékezetét. A testben megélt idegenség sugárzó pillanatai a regény második részének legemelkedettebb pillanataivá formálódhatnak: a rabság ellenében a szabad kiterjesztésű élet megjelenési formáját varázsolja szövegébe segítségével az író: Mindenkin féltve őrzött „szabadulási" ruhája volt s mindenki átengedte magát az őrült ábrándképnek, hogy valahol boldog országban szabad és előkelő emberekkel vacsorázik kivételesen szép nő társaságában. Ennek a képnek színe, ragyogása nemcsak kívülről, a szokatlanul feldíszített és kivilágított helységből jött, hanem még inkább belülről, az elgyötört lelkek sóvárgásának reflektorfényéből [...] De a vacsorázok önáltatása olyan erős volt, hogy senki sem keseredett el. A melankóliát is csak úgy fogták fel, mint ennek a csodálatos hangulatú éjszakának egyik kedves, merengésre csábító ízét.23 Ennek a csodának a visszája, „őrültsége" egyik társuk megborzongató férfisírása. Schuler, aki az első találkozáskor borzadozva „ekelhafter Mensch"-nek, undorító embernek titulálta Dr Herczet, most áradozó imádattal beszél róla:- Nem bírom tovább! Megőrülök! Most már tudhatod te is, szeretem ezt az embert. Jobban, mint bárkit is szerettem volna életemben. Nő-e, férfi-e, nem tudom. Nem akarok tőle semmit. Csak mindig látni akarom, hallani a hangját... Esküszöm neked mindenre, ami szent, hogy a kezét sem érintettem meg. Nem a testi vágyak űznek ... O, sokkal több ez! Megőrülök nélküle! Ha mellette vagyok, nem érzek semmi fájdalmat, bajt vagy gondot. Kimondhatatlan boldogság fog el ilyenkor. De ha nincs velem, szörnyen féltem. Féltem a sártól, a piszoktól, ettől a patkányszerelemtől. [...]- Ugy-e, te is őrültnek tartasz? Vagy azt hiszed, ittam? ... - suttogta rekedten. - Lehet, hogy őrült vagyok, de a bor nem vette el az eszemet... Már több, mint egy hónapja hatalmasodott el rajtam ez az érzés. Tudom, hogy képtelenség. Mindent világosan látok. Higgadtan boncolom érzéseimet, gúnyolom, káromlom magamat. És még sem tudok termi semmit. Szörnyű, szörnyű ez! .. ,24 22 „singulos dies singulas vitas puta". Kabdebó Lóránt: A nyugati gondolkozás „hézagai" a poétikában, in: uő: „Ritkul és derűi az éjszaka". Harc az elégiáért. Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006.183. 23 Lásd a Fekete kolostor idézett kiadás, 2. kötet, 129-130. oldalán. 24 Lásd a Fekete kolostor idézett kiadás, 2. kötet, 129-130. oldalán. 75
