Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - Balog Iván: "Békecsinálók könyve": Fasizmus és antiszemitizmus - mint hisztéria
újratermelődő politikai kríziseknek. Eredeti gondolatmenet ez8, amely a hatások (Hajnal9, Ferrero10, Mannheim11) ellenére teljes egészében Bibótól származik. Meghökkentő fasizmuselméletét, a szocializmusról vallott különös nézeteit, a liberalizmushoz való sajátos viszonyát is innen érthetjük meg, bár besorolni sehová nem tudjuk, még a totalitarizmusfelfogások közé is csak nagy nehezen. Az egyensúllyal szemben a hisztériát mindenekelőtt a félelem jellemzi. Bibó e téren legkedvesebb szerzője, a pszichológus és jogász végzettségű olasz történész, Guglielmo Ferrero nyomdokain haladt. Ferrero a francia forradalom terrorjáról írott könyveiben azt az általa kvázilegitimitásnak nevezett helyzetet elemezte, amelyben a demokráciát, a jogállamot diktatórikus vagy tekintélyuralmi eszközökkel próbálják érvényre juttatni. A rendszerváltás okozta legitimitási vákuum eredménye a „menekülés a szabadságtól", a felelősségtől, a problémák megoldásától. Bibó ezt a ferrerói szemléletet adaptálja a 19-20. századi európai és magyar történelem válságaira is. Az ő értelmezésében a traumák, a kudarcok és zsákutcás helyzetek okozta félelem során szerzett tapasztalatok félrevezetők, ha az érintettek megoldásként a hatalomkoncentráció újbóli növeléséhez folyamodnak. Ez azonban önellentmondást okoz a legitimitási elvekben, illetve az elvek és a megvalósításukra hivatott eljárások között. Bibó ezt nevezi hamis helyzetnek, az általa generált valóságot pedig félrevezető tapasztalatnak. Bibó tisztában volt vele: a „közösségi hisztéria" kifejezés csak metafora. Elutasította a közösségi metafizikát, de heurisztikusnak tartotta az analógiát a hisztérikus egyén elégtételkeresése, felelősségvállalástól menekvése és egyes közéleti magatartásminták között. Mint rámutatott, a machiavellizmus, a „hamis realizmus" párban jár a torz utó- pizmussal, mert mindkettőre jellemző: nem képesek a tények és értékek közti megfelelő kapcsolat megteremtésére. Az eredmény: hamis döntési alternatívák és értékpolaritások felállítása, vagyis a „politikai skizofrénia". Az ellentétek eszkalálódása végül ördögi körforgást eredményez, amelyben a kétségbevonhatatlan legitimitást, a kölcsönösen egymást igazoló, elismerő szolgáltatásokat, a tekintélyét valós teljesítményekkel kivívó elitet a hatalomkoncentráció „csalhatatlansága" helyettesíti. A politikai hisztéria és terápiájának megértésénél azonban a legfontosabb: a hisztéria olyan konstrukció, amely egy egész politikai közösséget - valóban átélt traumák alapján - áldozatnak állít be, amelynek másoktól csak követelni valója van. Ennyiben hasonlít a magyar pszichológus, Kulcsár István által a második világháború után elemzett „járadék-neurózishoz".12 III. Bibó legnagyobb terjedelmű, és talán legnagyobb horderejű munkáját, a Békecsinálók könyve (más néven: Az európai egyensúlyról és békéről) című, kéziratban maradt tanulmányát a második világháború alatt írta. Az a cél vezérelte, hogy a társadalomtudományokban jártas nemzetközi jogászként a háborút lezáró béketárgyalásokra olyan javaslatokat tegyen a győztes szövetséges hatalmaknak, amelyek valódi stabilitást hoznak a földrész számára, és megelőzik a konfliktusok újratermelődését. 8 Dénes (szerk.) 217-224. 9 Hajnal 1935, Hajnal 1993. 10 Ferrero 2000, Ferrero 2001, Ferrero 2002. 11 Mannheim 1943. 12 Kulcsár 2000. 58
