Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - "Az is csinál valamit, aki valami komolyat ír": Beszélgetés ifj. Bibó Istvánnal - az interjút készítette Ménesi Gábor

László, a sok kis béka közül pedig az egyikre az, hogy Bibó Pisti. (Akkor még nem lehetett tudni, hogy Ravasz László a Bibó Pisti apósa lesz.) A másik rajzon egy óriási fekete varjú látható egy faágon mint Prohászka Ottokár, körülötte a kis varjak egyike pedig Bibó Irénke. Aztán apám probléma nélkül járt a szegedi piaristákhoz mint nagygimnazista, sőt nagyon jó emlékeket őrzött onnan, ami sokat számított későbbi életfelfogásában is.- Mi alapozta meg szellemi tájékozódását? Édesapját elsősorban a társadalomtudományok érdekelték, így a történelem, a szociográfia és a jogtudomány.- A földrajz is nagyon érdekelte. Vannak olyan képzeletbeli térképek, amiket tízévesen vadul rajzolt. Egyszer mintha azt mondta volna, hogy a kiskamaszként történő eszmélkedése pontosan a trianoni sokk idejére esett. O azonban nem tette magáévá a nemzetsirató és sértettségre alapozódó felfogást, inkább azokra a normális hangokra volt fogékony, amelyek a józan észre és a szomszéd népekkel való megbékélésre helyezték a hangsúlyt. De már akkor is úgy rajzol- gatta ezeket a térképeket, hogy a trianoni igazságtalanság kifejeződjön bennük. Nyilvánvaló tehát, hogy ez a történelmi tapasztalat húzódik meg a korai írásokban, amelyekben már foglalkozott a nemzetközi jog kérdéseivel, a szankciókkal, a területrendezéssel. Azt remélte, hogy A kelet-európai kisállamok nyomorúsága című munkája - valamelyik idegen nyelvre lefordítva - a béketárgyalások asztalára kerül. A fordítás azonban nem készült el addigra. Később a nemzetközi területi vitákról írt egy elég vaskos, komoly, alapos művet, amely Angliában megjelent az esettanulmányok nélkül. Megjegyzem, hogy 1992-ben majdnem kiadták franciául is, de a Gallimard Kiadó történésze szerint tárgytalanná és okafogyottá vált a közlés, mivel időközben megszűnt a Szovjetunió. Két éven belül azonban kitört a balkáni háború, ami a vártnál is aktuálisabbá tette apám írását, hiszen a kirakatban szópárbaj zajlott Amerika és Oroszország között, de végső soron nagyhatalmi megegyezés született. Visszatérve a szellemi tájékozódásra, azt mondhatjuk tehát, hogy apám visszatérő motívumai és gondolatai, az elhatárolódás, a Kelet-Európa-probléma, az eltorzult magyar alkat egyaránt összefügg Trianon traumatikus tapasztalatával. Apám jól látta, hogy itt, Magyarországon csak akkor épülhetne ki az igazi demokrácia, ha az ország nem kapna külföldről oldalba rúgásokat. Azt nem tudom, hogy ez a gondolkodásra inspiráló élmény milyen irányban haladt tovább a gimnáziumi évek alatt. Egyetemi éveiben viszont nagyon fontos volt számára Horváth Barna hatása, aki egy komoly, szociológiai és történészi vénájú ember volt. írt egy nagyon szép könyvet A géniusz pere címmel, amelyben Szókratész és Szent Johanna perének párhuzamairól értekezik minden jogászi szárazság nélkül. Elsősorban azt vizsgálja, hogyan küzd, miért bukik el az utókor által szentté avatott vagy kiemelkedő filozófusként tisztelt géniusz, aki szellemi és erkölcsi színvonalát tekintve magasan környezete fölött áll. Horváth nem sokkal volt idősebb apámnál, illetve Erdeinél - akire szintén erősen hatott -, így amikor tanítványai végeztek, csaknem barátjukká fogadta őket. 1948-ban hagyta el az országot, és emlékszem, hogy apám örökölt tőle egy öltönyt. Amikor készült valahová, gyakran megkérdeztük tőle, hogy a Horváth Barna-féle zakót veszed-e fel? Később sajnos nem folytatódhatott a szellemi kap45