Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BIBÓ ISTVÁN - "Az is csinál valamit, aki valami komolyat ír": Beszélgetés ifj. Bibó Istvánnal - az interjút készítette Ménesi Gábor
gondolkodó baloldali volt, ráadásul még a szocializmusnak is híve. Jóslatai nem mindig váltak be, de amikor bajt jelzett, az mindig beigazolódott. Azt írta 1945-ben, hogy Magyarországon nem képzelhető el a proletárdiktatúra, mert a kommunisták pontosan tudják, hogy az a párt országos hitelvesztésével járna, nem is szólva az összeesküvés pszichózisáról. Ebből minden bejött, a hitelvesztés ötvenhatban, az összeesküvési pszichózis pedig a Rajk-perben mutatkozott meg. Nagyon jellemzőnek tartom apám akkori megítélése kapcsán E. Fehér Pál A Bibó-probléma című írását, amely a Kritikában jelent meg. A szerző kiemelte a zsidókérdésről írottakat, valamint még néhány tanulmányt, amelyekből „rengeteget tanulhatunk", majd kifejtette, hogy ha szembesítjük a valóságot a Bibó- művekkel, akkor az derül ki, hogy Bibó bukott politikus, mert a politikában kizárólag a végeredmény számít. De ki mondja meg, hogy mi a végeredmény? Az majd csak az utolsó ítéletkor derül ki. Az tekinthető-e például március 15. végeredményének, hogy kinevezik a Batthyány-kormányt, ami komoly siker, vagy az, hogy leverik a szabadságharcot, ami nagy vereség? A végeredmény egy része még előttünk van. Másrészt ki tekinthető bukott politikusnak? Nagy Imre bukott politikus? Mihez-kihez viszonyítva? Ráadásul demokráciában nincs is bukott politikus, hiszen mindenki visszajöhet. A cikkre válaszul azt gondoltam, hogy nosza, akkor szembesítsük a valóságot a művekkel, de ehhez ki kéne adni a tanulmányokat. Ezért írtam egy ilyen értelmű levelet még 1979 őszén a Magvető Könyvkiadó igazgatójának.- Utalt rá az imént, hogy a nyolcvanas évek második felében meg is jelent a háromkötetes kiadvány, Válogatott tanulmányok címmel. Hogyan alakult édesapja megítélése a rendszerváltás idején, illetve azt követően?- Az Ón által is említett Bibó-reneszánsz 1990 után pár év alatt visszakopott- ha nem is egy Bibó-felejtésig, de Bibó-elhallgatásig -, mert kiderült - és ez mindenképpen elégedettséggel tölt el hogy a politikai lövészárokharcokhoz gondolatait és írásait nagyon nehéz felhasználni. A szövegeit persze lehet bírálni- többnyire azt kifogásolják, hogy túl naiv volt a szovjetekkel és a kommunistákkal szemben ám kisajátítani aligha. Apám szellemi öröksége nem használható bunkóként a másik tábor ellen, ha pedig mégis megpróbálják, hamar kiderül, hogy kicsorbul rajta a nyegleség, a rosszhiszeműség és a kisajátítás szándéka. A mostani hallgatást azonban nem felejtésnek érzem, mert jelen van a köztudatban, tananyag az egyetemen, fiatalok olvassák, történészműhelyek foglalkoznak vele, folyóiratok közölnek róla írásokat. A műveit ma már szinte úgy adják ki, mint a klasszikusokét, vagyis ha nem is gyorsan, de elfogynak a kiadások, s két- három évenként újra ki kell adni a műveit, hol egy tanulmányt, hol egy válogatást. Ez sokkal biztatóbb, mint ha a politikusok lépten-nyomon idéznék.- Ez valóban így van, de mit gondol, miért alakult így? Miért nem válhatott édesapja szellemi öröksége a mindennapos politikai csatározások eszközévé?- Talán azért, mert az ő politikai és tanulmányírói tevékenysége éppen arra példa, hogy egy bizonyos szellemi és erkölcsi színvonal fölött a népi-urbánus, a keresztény-zsidó és más hasonlóan kártékony ellentétek meghaladhatok. 43
