Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 6. szám - Tandori Dezső: "Egyáltalán" - és konyhája

Egyáltalán Téma 1.

„Semmi. Csak: nem valami"

Első verskötetem címe, sokan tudják, ez lett volna: EGYETLEN. (Aztán kényszerítés hatására más lett, szelíd, lemosolygó volt a kényszerítés, s jött a TÖREDÉK HAMLETNEK.) Az „egyetlen" tulajdonképpen azt jelölte volna, hogy „egyetlen se", netán, hogy „egyetlen..." Micsoda? Előtag lett volna így e szó egy összetételben.

Ha most azt mondom, legújabb esélyemmel:

Mit mondhatnék?

erre lecsap:

Nem az, hogy mit.

Nem az, hogy mondhatnék.

Egyáltalán.

Amennyiben az „egyetlen"-szó tárgyiságban maradt meg, az „egyáltalán" ilyesmit jelöl:

Életen-halálon innen-túl.

Nem az, hogy életen-halálon.

Nem az, hogy innen-túl.

Csak egyáltalán.

Az „egyáltalán" a leheletnyit jelöli... de várjunk:

Nem az, hogy leheletnyi.

De ha mégis az,

akkor leheletnyi csak.

Mégis inkább egyáltalán.

Egyáltalán se.

A TÖREDÉK HAMLETNEK sok kiadást megélt, valahonnét kikereshető. Talán három rétege van. A fejlettebb zsengék (nagyon fejlettek, azért, persze); talán a tárgyias versek (személytárgyakkal is: szerelem, összetartozás, kötődés stb.); valamint az a jó másfél tucatnyi rövid munka, ahol esetleg még fogható elemek is vannak („magam"), de az érdemi rész: valami reláció. Emlékszem, festő jó barátomat (Keserű Ilonát) kérdeztem meg (Ottlikot is kérdezhettem volna): „Vers-e ez?" Mert kételyeim, borzongásaim voltak. íme:

Tőled távolabb-e?

Hozzád közelebb-e?

Tőled se, hozzád se.

Távol se, közel se.

12