Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 6. szám - Tandori Dezső: "Egyáltalán" - és konyhája
Ez egy „egyáltalán"-munka. Nem? Akkor meg: honnét jövünk, hová tartunk? * Egyáltalán-témán-majdnem-túli ez a régi alakulás: Koan III. (A cím a kötet 1-2-3 koanjának utolsó darabja, ezért a „III.") így szól: Némaság a hang helyett. De a némaság mi helyett? S belekötött ebbe egy nagy haikus kollégám. Rendben, szuper-mester, de itt elakadt. Mondtam neki: a némaság a kis versben (koanban) már nem a hang helyett van végül. Alaphelyzetben igen. De ha rákérdezünk (tehát rá magára, a némaságra, a hangjelenség-nincsre), előjön: rendben, a hangot helyettesítve honnét jön? Hogyan van az, hogy egyáltalán (!) van? (Itt az „egyáltalán": más értelemben.) Mi lett volna (mi volt!) már eleve, ami helyett, mintegy a kispadon, ott ül ez a némaság, aztán bemegy a pályára, mert a hangot lecserélték? Ki helyett ült ott Némaság Péter (mondjuk), a Real Madrid 27-es számot viselő csatára? Ám szorítsuk le: a némaság már szintén valami helyett van, mert nem muszáj azt hinnünk, hogy a némaságot valami elemiség váltja fel. Hogy a világsemmiből érkezik a „cserejátékos". De ha a világsemmiből? Rendben, akkor ahelyett. S mehetünk visszafelé. A némaság helyettesíti a hangot, de érkezőben már (sakkfigura, legyen) „ütött", netán kitért... s így van jelen. És mi helyettesítheti őt? Például a halál. De csak például. Ezer más is még. Ahogy az én új-egyáltalánomnak is ezer, ezer11 változata van. Cantor metamatekjára ír(hat)om: Végtelen számosság. Csak nem végtelen. Nem számosság. Hanem hogy egyáltalán. Kosztolányi is megegyáltalánozható (végtelen helyen, gyakorlatilag végesen, mert minden Kosztolányi-helyen, de a kombinációk végtelen számúak is lehetnek): hogy pl. a nagy, ismeretlen úrnak (v. Úrnak) vendége volt ő: ...úrnak vendége Csak épp kérdés: úrnak-e? Vendége-e? Vagy „csupán" egyáltalán? Érdekes, hogy messze nem minden világi tény „egyáltalánozható". Pl. Gustav Klimt később született, mint Monet. Itt mese nincs. 13
