Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Varga Ferenc: "Gyermekek - a Világmindenség megmentői": Andrej Platonov prózájáról
Vasbanya Minden platonovi gyermekhősnek - közvetlen vagy közvetett módon - szembe kell néznie és meg kell küzdenie a halállal. A halál, mely sokféle formában mutatkozik meg az író munkásságában, a gyerekek sorsának alakulását, cselekedeteit alapjaiban meghatározza. Kivételesen izgalmas és érdekes kérdés annak vizsgálata, hogy mi történik akkor, amikor egy kisgyermek szembetalálkozik a maga „fizikai valójában" megjelenő halállal? „Először fél egy picit, majd hozzászokik a félelemhez, és végül legyőzve azt, felülkerekedik a halálon." A néhány éves Jegor, a Vasbanya című elbeszélés9 főhőse sok szempontból különleges és egyedülálló az író gyermekhőseinek sorában. Ez a kisfiú egy olyan „küldetést" valósít meg, mely minden platonovi gyermeknek sajátja, de a rajtuk kívül álló, sokszor életüket veszélyeztető körülmények miatt csak nagyon kevesen tudnak beteljesíteni. Jegor különleges figyelmet fordít a világban fellelhető összes létezőre, élőlényre. A világgal folytat dialógust, hogy felfedezze azt, valamint megértse önmagát és saját, a világban elfoglalt szerepét. Folyamatosan ismételgeti a „Ti miért így léteztek?" „Ti kik vagytok?" kérdéseket, melyekre választ is kap az elbeszélés cselekménye során. A kisfiú egyedülálló, és nagyon érdekes utat jár be, s jut el a legfontosabb kérdésig: „És egyáltalán ki vagyok én?" A mindent tudni akarás, a mindent megismerés vágya mozgatja cselekedeteit és fantáziáját, amikor megpróbálja megérteni, miről mesél neki a szél, mit jelent a fák levelének sejtelmes zörgése. A létezők, melyekre a megismerés kérdései irányulnak, egymásra épülnek, kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. A kisfiú folyamatosan csak élni akar, ébren akar maradni, hogy minél több dolgot láthasson és megérthessen. Jegor számára az éjszaka sok szempontból egyenértékű a halállal, olyan szörnyű és nyomasztó órák láncolata, mikor a világon magát egyedül érző, ébren levő kisgyereknek a tétlenség mellett még a sötét mezőkön járó halállal is szembe kell néznie: „Jegor nem szeretett aludni, élni akart, szünet nélkül, hogy láthasson mindent, ami rajta kívül, nélküle is létezik, és sajnálta, hogy éjjel, mikor le kell hunynia szemeit, a csillagok nélküle, magányosan ragyognak az égen." Jegor szoros, a harmónia beteljesülését sugalló kapcsolatban áll a természettel, annak teremtményeivel és erőivel. A bogár és a kukac, akiket az erdőben talál, a kisfiú életének meghatározó részeivé válnak. A velük való kapcsolat hatására Jegor tudatában és lelkében kialakul az a természetes gyermeki gondolat, érzés, hogy a szeretetet meghatározó és életben tartó tényezők között nem a fizikai közelség, hanem az érzésekre és a másikra való emlékezés a legfontosabb: „Szabadon engedte a bogarat (...). Megértette, hogy soha többé nem fogja látni, és ha látja is, nem fogja megismerni (...). De tudta, hogy ezt a bogarat, mely él tovább valahol, és valamikor meghal majd, mindenki elfelejti. Csak ő lesz az, aki emlékezni fog erre az ismeretlen bogárra." A Vasbanya „megjelenésével" konkretizálódik az a tényező, melynek létezése eddig is áthatotta a történetet. Ez a „szereplő" nem más, mint a halál, akivel a kisfiúnak meg kell küzdenie. A banya képében megjelenő halál gyakori szereplője az orosz hiedelemvilágnak is, aki mindig ott leselkedik minden ember háta mögött. A halál - Adám elátkozott lánya, akinek egészen addig életben kellett maradnia, amíg mindenkit el nem pusztított a Földön.10 9 Andrej Platonov: Zseleznaja sztaruha. Andrej Platonov: Szokrovennij cselovek. Rasszkazi, povesztyi. Lityeratumij krityik, Kisinyov, 1981. 197-201. (Az idézeteket saját fordításban adom meg V. F.) 10 M. Vlaszova: Russzkije szueverija. SzPb. 2001. 77. 108
