Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Varga Ferenc: "Gyermekek - a Világmindenség megmentői": Andrej Platonov prózájáról
De a felejtés, a szeretet elfojtása nem járható út Csagatajev számára. Nem kétséges, hogy Nazar gyermekkori emlékei, érzései, gyermeki lelke a legfontosabb mozgatója a férfi küldetése megvalósítása érdekében végrehajtott cselekedeteinek. Nazar Csagatajev neve beszélő név. Keresztnevében egyértelműen felfedezhető a Názárethez, Názáreti Jézushoz való kapcsolódás. Vezetékneve is keleti eredetű, ugyanerre az analógiára épül. Nazar Csagatajev feladatát a kormány jelöli ki számára: meg kell keresnie népét, és szocializmust kell építenie hazájában, a messzi ázsiai pusztákon. Azonban hamar nyilvánvalóvá válik számára, hogy a dzsan népnek, ezeknek a mindenhonnan elmenekült, árva és boldogtalan, az élethez mint idegen, rajtuk kívül álló, félelmetes folyamathoz viszonyuló embereknek nem a szocializmusra van szükségük, hanem „csupán" arra, hogy eljöjjön számukra egy „megváltó", aki visszavezeti őket az életbe. A dzsan nép sorsának tragikuma, életének szerencsétlensége és kilátástalansága leginkább a gyermekekkel szemben tanúsított magatartásában gyökerezik. A gyermek élete semmit nem ér az ázsiai pusztákon élők számára, saját szerencsétlen életük siratása még a részvétnek és sajnálatnak egy halvány jelét kifejező pillantást sem tesz lehetővé, nem beszélve a gyermek halálával elvesző lehetőségek felfogásáról és megértéséről: „Nazar (...) észrevette, hogy egy hároméves kislány hiányzik. Senki sem tudta megmondani - sem az apja, sem az anyja, sem a többiek -, hol tűnhetett el észrevétlenül (...) a kislány, ez az apró emberke. Senki sem emlékezett rá, mikor fújta be a szél homokkal, mikor szökött el..." „Annak jó, aki meghal az anyja hasában." Megszületni, és ha nem is születésével, de puszta létezésével, feladatai beteljesítésével megváltani az embereket - ez a „misszió" áll a kisregény két gyermekhőse, Kszenya és Ajdim előtt. A két gyermek közül Ajdim szerepe és élete tárul elénk a legrészletesebben. Ez a kislány a mű cselekménye során válik Csagatajev legnagyobb támaszává, a férfi cselekedeteinek egyik mozgatójává, hiszen Nazamak a kislányról való gondoskodás is a folytonos újrakezdés erejét adja: „Csagatajev elmosolyodott; tudta, hogy a fájdalom és a szenvedés csak káprázat és álom, még Ajdim is azonnal le tudja rombolni a maga gyermeki erejével..." Ajdim szerepe és személyisége nagyon összetett. A Visszatérés című elbeszélés egyik gyermekhősére, Petruskára emlékeztet abból a szempontból, hogy neki is túlságosan hamar kellett felnőnie, felnőttként viselkednie. Sőt, Ajdimnak nap mint nap szembe kell néznie a fizikai és lelki értelemben vett halállal és az őt körülvevő felnőttekkel is. Legfontosabb küldetése - segíteni az embert a boldogság elérésében - mindennapi tevékenységében is megnyilvánul: tudatosan, felnőttként szervezi a nép életét, gondoskodik róluk, és arra készteti őket, hogy visszataláljanak az élethez - mert tudja, hogy tévúton járnak, mert ki meri mondani, hogy „boldogtalanokra nincs szükségünk". Megérti, hogy az emberek újjászületése és „megváltása" csak akkor lehetséges, ha ők maguk is akarják. A gyermekek segítségével Nazar küldetése sikerrel jár, a népe megmentése, az életbe való „visszavezetése" után visszatér Moszkvába. Moszkva - a kisregény első és utolsó helyszíne. A fővárosból való távozás és az oda való visszatérés között eltelt években Csagatajev különleges utat jár be. Kiteljesedik a férfi „megváltói" szerepe, melyben benne foglaltatnak népe megmentésének, önmaga és mások boldogsága elérésének, a „megváltásához" vezető út megtalálásának kulcsfontosságú mozzanatai. Moszkva semmiképpen nem nyugvópontja az eseményeknek, csupán egy új élet legelső állomása, azé az életé, melynek alapelve az, hogy „a segítség csak egy másik embertől érkezhet." Az pedig, hogy ez a segítség egy gyermektől érkezik Csagatajev, és rajta keresztül egy egész nép számára, semmiképpen nem véletlen. 107
