Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 5. szám - Gerold László: Istenek és bérgyilkosok között: Gion Nándor, az elbeszélő
egységesüljön regénnyé, ahogy a szenttamási kálvária egyik stációfestményén látható virágos katona titkának megismerése, illetve a rózsaméz megszerzésének vágya regénnyé szervezi az egyes epizódokat, vagy ahogy az Ezen az oldalon rendhagyó főszereplője, az emberi viszonyokat generáló Keglovics utca betölti a novellák ciklusba szervezésének szerepét. Hogy a hét szövegnek nincs elegendő tartalmi, gondolati töltete, hogy egységes regénnyé szervesüljenek, arra, a kötet súlytalanságára Gion is utalt. Hasonló gondjai voltak Gionnak az Izsakhárral is, amelyet - bár nem kötetünkben kapott helyett - a gioni szerkesztéstechnika kapcsán mégsem mellőzhetünk. Az életműkiadás szerint regények közé sorolt kötet csak részben elégíti ki a műfaj követelményeit. Tény, hogy az író alteregójának tekinthető Holló M. J. személyében figurái a kötet kilenc szövegét összefogó főhős, s ebből adódóan egységes nézőpontról is beszélhetünk. Ugyanakkor több kritika szerint is szerkezetileg laza alkotás, s ilyetén inkább novellasorozattá rendezett változat, mint regény, amit alátámaszt az a tény, hogy a szövegek egyetlen kivételével önálló novellaként is megjelentek, valamint hogy a hagyaték tanúsága szerint Gion többféle kötetszerkezet közül döntött a megjelent változat mellett, amit csak nyomatékosít az írónak az a megjegyzése, hogy a könyv szerkezetileg „kissé felszabdalódott", és ezért a novellákat később próbálta egységes kötetté (regénnyé?) „összefűzni". Műfaji megítélés tekintetében nagyon hasonlít az Izsákhárhoz, de nem a regények közé, hanem ide, a novellákat összegyűjtő kötetbe sorolt Mint a felszabadítók (1996), melyet a kiadó, amint a belső címlap tanúsítja, elbeszélésekként jelentetett meg, jóllehet a tizenöt szöveget a közös főhős, Irmai József asztalosmester és az írások háborús tematikája, valamint a keretes szerkezet (Gion többször él vele) szorosabbra fűzi annál, semhogy csupán elbeszélésgyűjteménynek tekinthetnénk. De találkozunk olyan kritikusi érveléssel7, mely szerint bár a kötet „ valahol a novellafüzér és a regény között tétovázik", regényként is olvasható. Erre a főszereplő narrátort jellemző tulajdonság, a részvét ad módot: „A történetek, melyek kronologikusan számolnak be életének egy-egy epizódjáról, Irmai József szeret és megcsalattatik (»Jó lélek költözött beléjük«, »A mimózákat nem szabad késsel bántani«, »Március«, »Halk szavú tisztességes lányok«), megsajnálja a szomorúakat és valahogy segít rajtuk (»Jó lélek költözött beléjük«, »A mimózákat nem szabad késsel bántani«, »Rádió és gumibot«, »Mint a felszabadítók«, »Nemzeti színek«, »Halk szavú tisztességes lányok«). Irmai József a saját életében mindig csalódik, megcsalattatik, s bár másokon képes segíteni, egy kicsit mindig kívül marad, munkája és részvéte által van jelen a világban, és így jut el, észrevétlen természetességgel, a bibliai József szerepéig: mire végigmondja történeteit, rájövünk, hogy József élettörténetét olvassuk. Utolsó »saját« elbeszélésében (nem inkább regényepizódjában? - G. L.) vállalja a kancsal madonna (Kopilovics Marika) törvénytelen gyermekét, ebben a történetben azonban Mária és József fia nem megváltó, hanem fegyvercsempésszé avanzsált tizenéves tömeggyilkos.'' Ez is a kötet egy lehetséges olvasata. Most, miután sorba vettük az opus műfaji tekintetben különbözőképpen meghatározható köteteit, térjünk vissza ahhoz a kérdéshez, amely ezt a szemlét indokolttá tette. Nevezetesen: mi értelme lehet/van a műfaji kérdés ilyen mértékű áttekintésének? A válasz: a műfaji besorolás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy lássuk, szövegegészként hogyan működik egy-egy Gion-kötet. Ha tisztáztuk a kötetek műfaji jellegét, akkor olyan kiindulópontunk van, alappal rendelkezünk, amely segítségével elemezhetjük az írói szándék megvalósításának mértékét, azt, ami a műre koncentráló kritika elsődleges feladata. Ha elfogadjuk az elbeszélésciklusok kialakulását és működési mechanizmusát tárgyaló tanulmány8 kínálta felosztást, amely szerint van „(1.) folyamatos egészként megalkotott, (2.) sorozattá rendezett és (3.) ciklussá kiegészített" típus, akkor megállapíthatjuk, hogy Gion novellái, elbeszélései közül az Ezen az oldalon és a nyolcrészes, eddig csak újságban megjelent krimi, Történetek egy régi forgópisztolyról9 az első, a Mint a felszabadítók és az Izsakhár a második, míg Az angyali vigasság, illetve zömmel a hagyatékban maradt szövegeket 76
