Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"
Miskolczy Ambrus Román-zsidó identitásviták avagy Mihail Sebastian „kettős élete"1 Modem román író körül aligha dúltak olyan heves viták, mint Mihail Sebastian (1907-1945) élete és műve körül. A viták három hullámban bontakoztak ki. Az első hullám 1934-ben csapott fel, amikor megjelent a Kétezer év óta (De dóm mii de ani...) című regénye, a második 1935-44-es, a közelmúltban magyarul is megjelent Napló ja 1996-os kiadása után, a harmadik 2009-ben Marta Petreu, kolozsvári filozófus monográfiája nyomán. A viták tétje az európai történelem egyik nagy kérdése: ki a bűnös a fasizmus térhódításáért és aztán a holocaustért? Miként ítéljük meg az áldozatokat? És miként a bűnösöket? Hogyan oszlik meg a felelősség? Milyen útja-módja van és lehet a lelkiismeret-vizsgálat- nak? Valamilyen módon ezekre a kérdésekre adnak választ a vitázók, és ahogy ilyenkor lenni szokott, olykor többet árulnak el magukról, mint amit magáról Sebastianról és koráról mondanak. Célom nem annyira a vita anatómiájának bemutatása, mint inkább annak érzékeltetése, hogy miként lehetne többet megtudni az íróról és az emberről. Eljárásom a következő: meg kell nézni a kiadatlan kéziratokat, és azok birtokában újraolvasni azt, amit mindenki elolvashat: a regényét és a regényt követő támadásokra adott válaszát. De lássuk először a regényt! Ennek formája napló, eredeti címe is Zsidó napló lett volna, de a Kétezer év óta cím jobban éreztette a fő problémát: miként lehet olyan zsidó identitást és emberi magatartást kialakítani, amely kivezet a korabeli román világ labirintusából. A regény három évből idéz fel életképeket. 1923: az antiszemita diákzavargások éve, 1929: a nyugalom unalma, 1933: forradalmi várakozások extázisa. A naplóíró főhős diák, akit zsidó mivolta miatt megvernek, de nem kér zsidó társai részvétéből, elveti az önsajnálatot. „ Gyűlölöm a zsidó szívélyességet." (Eddig a megjelent szöveg. A kéziratban így folytatódik: „és ami ellen itt írom a leghevesebb tiltakozást", és ezután következik, amit már a kéziratban is kihúzott: „és ami még szomorúbb, nem akarom elfelejteni, nem kell elfelejteni" - mármint ezt a tiltakozást.) „Az én dolgom, ha megvertek", olvassuk a regényben, a kéziratban pedig még ezt a keserű vallomást kiegészítette: „Ki kell deríteni, hogy a zsidó triviális szentimen- talizmusa nem semmisíti-e meg összes nagy vagy kis tulajdonságát, ami egyébként jellemzi." Olyan dolgokat hagyott ki Sebastian a regény végső változatából, amelyeket talán szégyellt, mert önsajnálatra vallottak. Megszépíti magát magamagának. De némileg megszépíti a Professzort is, aki a regény kulcsfigurája. O a leginkább valóságos személyről mintázott és valóságos személyre ütő alak, prototípusa Nae Ionescu. A kor legnépszerűbb egyetemi tanára. Filozófiát tanított, metafizikát és logikát valamiféle 1 Tanulmányom egy nagyobb ötíves munka rövid változata. Ezért a jegyzeteket elhagytam. A legújabb Sebastian-vita bibliográfiája megtalálható László Alexandru: Mihail Sebastian pe masa de operafie. Holocaust, 2010. II/l. sz. 186-199. (http://193.226.7.140/~laszlo/ArticoleInPresa_ro.htm) - letöltés: 2009. XI. 25. - bibliográfiájában. 84
