Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 4. szám - Miskolczy Ambrus: Román-zsidó identitásviták: avagy Mihail Sebastian "kettős élete"
kérdve kifejtő módszerrel dialogizált hallgatóival, akik az okfejtések részeseinek tarthatták magukat, felszabadultak a tankönyv-filozófia nyomása alól, levetették a jellegzetes román kisebbségi érzést, Európában érezték magukat, nagy szellemi kalandok részesének. Előadásai társadalmi és politikai eseményszámba mentek. Nae Ionescu olyan filozófiát hirdetett, amelynek központjában az Elet áll, az embernek az Élethez, a körülményekhez kell igazodnia, úgy, mint egy közösség része, mert szerinte az individuum helyét elfoglalta a kollektívum, a liberális demokráciák világa elavult, a parlamenti képviseleti rendszereknek befellegzett. Eljött a teológusok és az egyszerű emberek kora. A kollektivista világ nem zsarnokság. Az új vezetők a körülmények emberei, a kollektívumot fejezik ki, az ő érdekében járnak el. Eszközük a tömegpárt, és ők a tömegpárt eszközei. A tömegek diktatúrája valójában konszenzusos elitdiktatúra, olyan, amelyet az elit el tud a tömegekkel fogadtatni, a történelmi hagyományokhoz és mentalitáshoz, hagyományos beidegződésekhez igazodó mítoszokkal, a mítoszok által gerjeszthető extázissal. Mussolini mítoszt tudott teremteni, és mítosszal vezetni, kifejezve az olasz valóságot. Sztálin nem olyan okos, mint Trockij, de a kommunista utópiával szemben az ortodox Oroszország valósága érvényesült, amikor legyőzte ellenfelét. Ionescu az ortodoxiát ötvözte a maga etnikai, kollektivista nacionalizmusával. Isten hívó szavát csak nemzeti keretben lehet megélni, tehát a román választott nép, Jézus Krisztusé, aki szenvedésével a megváltó szenvedésre adott példát. Először a parasztpárti Maniutól várta el a kollektivista diktatúra bevezetését, de miután kiderült, hogy ez a parlamenti alkotmányosság elkötelezett híve, elfordult tőle. Carlista monarchista misztikát kezdett hirdetni, azt, hogy a korábban a trónról lemondott Károly lépjen trónra. Lapjával, a Cuvűntullal hatalmas sajtókampányt indított, és mivel a vállalkozást siker koronázta, Károlyt megváltóként fogadták, a professzor a kamarilla tagja lett. 1933-ban azonban a király a liberális G. I. Dúcát nevezte ki miniszterelnöknek, és most ez ellen indított kemény sajtókampányt Nae Ionescu, és összeállt a Vasgárdával. Ezt a miniszterelnök betiltotta, mire három gárdista lelőtte. Ezután több ezer gárdistát, köztük Naét is letartóztatták egy rövid időre, és négy évig elég stabil liberális uralom következett, sokkal stabilabb korrupcióval. Ebbe az is belefért, hogy a király igyekezett engedékenyebb magatartást tanúsítani a Gárda mozgalmával szemben, de miután ez „Mindent az Országért" pártként indult az 1937-es választásokon, és a harmadik helyet foglalta el, felborult a hagyományos hatalmi struktúra. A király ezért Codreanunak miniszterelnökséget ajánlott cserébe a kapitányi tisztért, amit a Kapitány nem fogadhatott el, mire 1938 májusában hamisított „bizonyítékok" alapján 10 év kényszermunkára ítélték, majd aztán a király még novemberben meggyilkoltatta Codreanut és 13 társát, azt hitte, lefejezi a Mozgalmat, és elejét veszi annak, hogy a német befolyás exponense legyen. A Professzor, aki időközben gyanúsan meggazdagodott, állítólag náci pénzekből, 1939- ban felajánlotta a királynak, hogy a szolgálatába állítja a jobboldali szélsőséget. De nem vették komolyan, nemsokára szívroham vitte el, bár sokan azt hitték és hírlelték, hogy a király megmérgeztette. így nem érte meg 1940 szeptemberét, amikor Károly királyt elkergették, az ifjú Mihály lépett a trónra, és Ion Antonescu generális diktátori hatalmat ragadott magához, a Vasgárda is a hatalom részese lett, amíg a generális 1941 januárjában véresen le nem számolt szövetségesével, hogy 1944. augusztus 23-ig „vezetőként" (conducátor) gyakorolja a hatalmat, amíg Mihály király el nem fogatta, és Románia átállt a győzedelmeskedő szövetségesek oldalára. Ez a Professzor volt Sebastian pártfogója, 1933-ig. Addig páratlan lehetőséget nyitott előtte, amikor felvette lapja, a Cuvűntul szerkesztőségébe, azzal az utasítással, hogy „írj, amit akarsz!" Sebastian érettségi dolgozatával lopta be magát Nae Ionescu szívébe. A regény Professzora pedig előadásával nyerte meg a naplóírót. Olykor talán jobban sikerült a regénybeli előadás, mint maga a valóságos. A regény kéziratában még a könnyed 85
