Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből
Nem voltunk már gyanútlanok. Pénzem a zoknimba dugtam, mint a Nagy Kombinátor, hiszen ez a város sem volt egy Rio de Janeiro... így rendszeresen ellopott pénztárcáinkban csak kopejkák csörögtek. Amikor egy-egy üzletben, áruházban, bazárban Léna vásárolni szeretett volna néhány apróságot, nehézkesen guggoltam le, éreztem a hetvennégy esztendő súlyát, s mintha csak kibomlott cipőfűzőmet akarnám megkötni, óvatosan húztam elő egy-két százrubelest. Egy idő után meguntuk, hogy mindent ellopnak, minket állandóan figyelő jóakaróink és nem vittünk már zsebkendőn kívül semmit sem magunkkal, de akkor már körvonalazódni kezdett sátáni tervem. A nemes bosszú. Ott-tartózkodásunk utolsó reggelén vásároltunk tizenkilenc piros bugyellárist a bazárban, ahol egyébként szovjet tankokon kívül, minden kapható volt, Kalasnyikov és tojásgránátok is, még alig használt koporsó is. Kacérkodtam a gondolattal, veszünk egyet, de aztán arra gondoltunk, kissé körülményes lenne hazajuttatni Pétervárra és lemondtunk a gondolatról, már csak bosszúnk foglalkoztatott. Leültünk egy vendéglőben és tizenkilenc papírfecnire, amelyeket Léna vágott ki még a szállodában, körömollóval, kirgizül és oroszul felírtam, nagy girbe-gurba betűkkel: NE LOPJ! AKI LOP NEM IDVEZÜLÜ Noha még több nyelven is érdemes lett volna felírni, hiszen ahogyan egy kirgiz íróbarátunk elmondta, a zsebtolvajok nem csak és nem kizárólag kirgizek, a tavaszi napéjegyenlőség ünnepségeire gyűlnek ide, a zsákmány reményében, ilyenkor sok a turista, az idegen, a birodalom minden részéből a tolvajok, a Szovjetunió söpredéke... Aztán minden vörös pénztárcába raktunk egy-egy fecnit, és zsebeinkbe rakva a mutatós piros bugyellárisokat, kisétáltunk a frunzei utcára, ide-oda tévelyegtünk, betértünk a nagyáruházba is. Egy óra kóválygás után, örömmel vettük észre, hogy ismeretlen, de minket állandóan szemmel tartó jóakaróink, mind a tizenkilenc tárcát szerencsésen ellopták. Szétnéztünk, tartottunk azért, a gőgjükben megsértett zsebmetszők indulatos felelősségre vonásától, de már jött is a kocsi, a repülőtér, az érzelmes búcsú. 37
