Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 1. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov verseiből

kurvák, lüszter kabátban ügyvédek. Fiatal papok, festők, bokszolok, kerékpározók, focisták, írók.

A tízes évek pikareszk élete üvegvilágban megismétlődhet-e? Csodálom Lénát. Kékpettyes ruhája, átlibbent immár egy másik világba.

A feltartott fejjel üvöltő tevék

Frunzéban, a Puskin hotel kilencedik emeletének tágas balkonjáról messzire látni.

Porfelhők kavarognak a messzeségbe vesző sztyeppe fölött. Erik a fény.

Néha hallani, a búsan ballagó tevék üvöltését, Szaguk szétcincálja ugyan a szél, de néha azért érezni még a kilencediken is. Szomorú, szúró vizeletszaguk van, mint a cirkuszi oroszlánoknak.

Feltartják a fejük és bőgnek.

Amikor először riadtunk fel, hajnalban, erre az iszonyú üvöltésre, nem tudtuk hol is vagyunk.

Azt képzeltük megjöttek a pokol kutyái, megbosszulni a város névadójának különös halálát. Egy vakbélműtétbe halt bele a hős tábornok.

Neve románul levelet jelent.

Azóta is fújja, kerengeti a másvilági szél.

A vörös pénztárcák

Először azt tűnt fel, hogy állandóan elhagytunk valamit, pénztárcát, töltőtollat, fésűt, ajakrúzst, cigarettát, öngyújtót. „A kokandi kán szórakozik velünk! - vigasztaltam Lénát, épp kedvenc lila tollát hagyta el. - Állandóan elveszítünk valamit. A kán tréfálkozik, hidd el..."

De hamar rádöbbentünk, nem elveszítjük tárgyainkat, de ellopják. Frunze tele van tolvajokkal, zsebmetszőkkel, lopnak a parkban, az utcákon, a szállóban, az éttermekben, az áruházakban, ahol csak lehet, így készültünk fel az elkövetkezőkre.

36