Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 3. szám - Vári Attila: Halotti tor

húzom fel, még ha rázogatom, akkor is csak néhány percig működik. Alkudjon, mert nem gusztusomra való, hogy zsidókba tömjem a pénzem. Ha majd kész lesz és elhozza, a Surlott Grádicsban rendezzük a számlát." - Befejezte a levél felolvasását, s még le sem ült, máris szólásra emelkedett a hajdani Meszticz- fűszerkereskedés hordára.- Porból lettünk, porrá leszünk - kezdte a mondókáját, s ahogy nagy lélegzetet véve kezét, mint egy karmester, hozzáidomította a következő szavaihoz, feldöntötte a törkölyös üveget, s aztán a többit is, mert, mint a dominókockák, egymást verték le a teli poharak. Csörömpölés támadt, mintha koccintottak volna, pedig temetések napján ez nem volt illendő ebben a társaságban.

Borult a száraz szalmavirágos váza, a másik pálinkás palack is, s anélkül, hogy kialudhatott volna, eldőlt a háromágú gyertyatartó, s lángjától felgyúlt a kiömlött szesz az asztalon. Égő cseppek hulltak a földre, s neonos fényük nem is volt ijesztő, inkább szemet melengető volt a látvány, s az első pillanatokban senki sem érezte veszélyesnek a helyzetet. De már a padlóra lefolyt tócsa is kék lánggal égett, s a döbbenten álló Békáit leszámítva, aki a levél felolvasása miatt kissé távolabb állt az asztaltól, az öregek ruhája is tüzet fogott. A törköly átható szagával szinte egy időben már ragyogás töltötte be a különtermet. Kísérteties volt, pontosan olyan, amilyennek a temetőkben éjszakánként felvilágló lidércfényt képzelték az emberek. Az asztal teljes felületén kékesen foszforeszkált a felhe- vült ital, de lángra kapott a száraz virágcsokor is, ropogva, mint egy csillagszóró, parázsdarabkákat lövellt szerteszét, égtek a szalvéták, s már az abrosz is égett, s a szeszláng kéksége fölé tornyosultak a vöröslő csóvák.

Baloghné vette észre a veszedelmet, s a csapossal leszedték a konyhából és a raktárból a poroltókat, s nekiálltak a katasztrófa elhárításának.

Előbb a tűzgócot, a lucskosra ázott abroszt fújták le vastagon a készülék fehér porával, aztán tetőtől talpig a lángokat csapkodó öregeket, amitől úgy néztek ki, mintha valamilyen bennszülött törzs tagjai lennének, közvetlenül ismeretlen szertartásuk előtt.- Na, csak kitelt a három - mondta Baloghné, amikor a kertben megpróbálták lekefélni gyászfekete öltönyeikről a fehér port, amely makacsul rátapadt a paradicsomszósz maradékára.

Békái gondolkodott. Érezte, hogy ennek a napnak komoly üzenete van, s csak úgy maga elé motyogva mondta ki a szentenciát.- Hát uraim, ilyen a szélsőjobb. Az ember azt hiszi, hogy eltemette már, de aztán ijesztő dolgokat cselekszik, mint velünk a macska képében a megboldogult, hamis riasztást művel a síron túlról, bombával fenyegetőzve, s legvégül felgyújtja velünk együtt a világot.- Istenem - mondta a sekrestyés. - Ezek a náci eszmék még a sírból is visz- szajámak kísérteni - s eme bölcsesség után keresztet vetett, s éppen szájába tett egy szivart, amit Baloghné pofonszerű mozdulattal, gyufástól ütött ki kezéből, szájából.- Maga sztálinista hülye... bolsevikgyújtogató... csurom szesz a ruhája. Úgy csinál, mint a nácik Berlinben a rájksztágnál, felgyújtaná saját magát, aztán maga is az ellenségre fogná, ugye?

33