Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 3. szám - Vári Attila: Halotti tor
Megtalálták a csomagot, óvatosan egy mérlegre tették, s talán mikrofont nyomhattak hozzá, mert Békái, aki a legközelebb állt a többiek közül a monitorhoz, hallotta a ketyegést, s azt is, hogy a vendéglőből a rangidős azt mondja:- Klasszikus felhúzható fémrugós óra. Keress rá találatot a hangtár anyagában, talán van ilyen típustól rögzített hangunk, mert akkor már tudjuk, hogy mekkora az óra, s mennyi robbanóanyag lehet mellette. Hirtelen csend lett. Elhallgatott a ketyegés, s a rendőrtiszt azt súgta Békainak, hogy ilyenkor szokott néhány másodpercen belül robbanni.- Ennyire volt időzítve, most biztosan explodál - mondta, de nem történt semmi. A képernyőn látták, hogy az akció vezetője óvatosan kézbe veszi a dobozt, elforgatja, s akkor, talán hangosabban is, mint ezt megelőzően, ismét hallhatták a vészes ketyegést. A kinti hordozható számítógépen egy civil és a szkafanderes hangfájlokat futtatott, s messziről is látni lehetett a viliódzó zöld fényt, benne a találat feliratot.- Megvan főnök. Junghans márkájú utazóóra, ezerkilencszázhúszból. Küldöm a méretét és a súlyát - mondta, s megnyomott egy gombot a laptopon. Bentről, mintha szamárüvöltést hallottak volna, vagy egy egész ménes nyerítését, mert mindent betöltve zengett a monitorhoz kapcsolt hangszóró. De nem egy négylábú volt, hanem a rangidős, aki sisak, védőmaszk nélkül tartotta a tetején lévő fültől a dobozából kiszabadított aranyozott ébresztőórát.- És egy levél is van mellette - mutatott egy lapot. - Vissza lehet jönni, riadó lefújva. Békái mentegetőzni akart, de a parancsnok megnyugtatta, hogy helyesen cselekedett, ilyen bizonytalanságban jobb szakemberre bízni a dolgokat. Visszamentek hát a vendégek, s a torozó törzsvendégek is a Grádicsba. Most már nagyon éhesek voltak, de a vasrostély alatt kialudt a tűz. Fehér hamu volt csak a parázstartóban, s a rostélyon valami alaktalan állatfélék voltak, talán patkányok, de mint kiderült, nem tetemek azok, amit látnak, hanem az összekunko- rodott, szénné égett karajszeletek változtak őskövületté. Baloghné sajnálkozott, s hogy kiengesztelje a társaságot, sajtokkal, különféle felvágottakkal, paradicsommal, paprikával dúsan megrakott tálat hozott, s hogy a bombariadó másfél órájáért is kárpótolja a törzsasztal tagjait, zárjegy nélküli törkölypálinkát hozott fel a pincéből. Azt a hatvan fokosnál valamivel erősebbet, amiből Békái legénykorában sem ivott többet két pohárkánál. De a temetés körüli lótás-futás, a kora reggeltől délutánig tartó falusi levegőzés, a bombariadó feszültsége úgy meghozta az étvágyát, hogy vizespohárba töltött magának, s úgy tett, mintha nem is hallaná a pedellust.- Azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélek, amikor arra kérem, hogy mondjon néhány búcsúztató szót. Békái iszonyatos krákogás, torokköszörülés közben zsebébe nyúlt, kivette az utazóórához mellékelt levelet, s azt kezdte olvasni.- „Tisztelt barátom-uram, mivel a bipsi órásnak megmondtam a véleményem a zsidókról, ami nem volt a szája íze szerint való, nem akarom hozzá vinni az órámat, de csak ő tudja javítani. Valami kis pöcök akadályozza a rugót. Hiába 32
