Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel

Az ELTE-n voltam magyar-történelem szakos hallgató, és itt működött egy amatőr filmklub - amely akkor legjobbnak számított az országban és ott sok filmet csináltam. Jelentkeztem többször a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, de mindig elutasítottak - aminek most már nagyon örülök. Az idő tájt, egyetemista koromban, két barátommal nagy részt vállaltunk az Amatőrfilm Szövetség létrehozásában, és mi készítettük a szövetség lapját is, Amatőrfilm címmel.2 Az Egyetemi Színpadnak rengeteget köszönhettünk, mert az amatőr filmklub az Egyetemi Színpad kebelén belül működött. Kaptunk ott egy pici szobát, ahol dolgozni tudtunk. A klub vezetője dr. Kárpáti György filmrendező volt, tőle rengeteget tanultam. O kényszerített, hogy tanuljam meg a vágást, és szintén az ő hatására fogtam neki a zene- hallgatásnak is. Napokon, heteken át zenét hallgattam, azért, hogy kiderüljön - ritmusban, hangulatban -, melyiket tegyük épp készülő filmünk alá. Ezt megelőzően ugyanis nem volt semmilyen zenei műveltségem, így a zenehallgatás nagyon kemény terepmunkát jelentett számomra. Amatőr filmes körökben forgolódtam tehát, és adódott, hogy megemlítsem nekik, hogy van egy történetem, amelyik otthon, a szülőfalumban játszódik s egy cigány emberről szól, aki a feleségét akarja tisztességesen eltemetni. írtam is egy amatőr filmes forgatókönyvet, és odaadtam Káldy Lászlónak és Buglya Sándor rendezőnek. Tetszett nekik, jónak tartot­ták, s azt mondták, hogy vágjunk bele! Kárpáti György is támogatta, azzal, hogy ebből lehet egy jó amatőr film, egyórás. Akkor én hazamentem Szabolcsba, hogy a falubéli gyerekek is segítsenek majd nekem a filmkészítésben. Végül beláttam, hogy nem tudjuk megoldani, mert nem volt annyi pénzünk. A sta­tisztákra kellett volna, akiket meg kell fizetni. Pláne a cigányokat! Ha állt volna a pia, a cigaretta, a kaja, minden - akkor jöttek volna bátran. Mindösszesen húszezer forint kellett volna nekünk erre 1967-68-ban, de nem tudtuk előteremteni. Tehát a filmkészítés elfelej­tődött. Szerencsémre a munkahelyemen, a Magyar Papír nevű üzemi lapnál csupa íróemberrel voltam együtt - Vathy Zsuzsával, Bella Istvánnal, Tóth Bálinttal és másokkal. Nekik már a puszta jelenlétük is arra inspirált, hogy a forgatókönyvet megírjam novellaként vagy regényként, de természetesen beszélgettem is erről velük.- Végül elkészült a mű, ám úgy tudom, a megjelentetését nem volt egyszerű elérni.- Elkészült a Koportos, megírtam, és akkor elkezdtem járni a kézirattal a szerkesztősé­geket. Meg kell jegyezzem, hogy nem szépen volt legépelve, csak úgy, ahogy egy üzemi lapnál dolgozó újságíró ezt meg tudta oldani. Nem szép papíron volt, nem tiszta fehér, diósgyőri papíron (pedig a Papíripari Vállalatnál olyat is tudtam volna szerezni), ám a titkárnőnek valahogyan ez a papír jobban kézre állt. Először az Új írásnál Gaál Istvánt kerestem fel, aki csak ránézett a kéziratra, és egyből azt mondta: „Hát, ezt nem..." Gondoltam, azért majd elolvassa. De mivel nagyjából egy évig kézbe se vette, szól­tam Simonffy András barátomnak, hogy járjon közbe és kérje meg, döntse már el, mit akar vele. Simonffy nem csupán érdeklődött, hanem közölte vele azt is, hogy ő maga is elolvasta, s hogy szerinte lehetne vele valamit kezdeni. Erre Gaál: „Nem, nem lehet, hát Balázs üzemi újságíró, és egy százoldalas kézirat - mit tudnánk mi ezzel kezdeni?" Végül visszaadta úgy, hogy el se olvasta. Ehhez jött még, hogy a Kortársnál lévő másik barátom, akivel együtt fociztunk a kis­pályás futballbajnokságban, egyből úgy reagált, hogy ő ezt a hosszú kéziratot nem fogja elolvasni, meg amúgy se lenne értelme... 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom