Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 2. szám - HETVEN ÉVE SZÜLETETT GION NÁNDOR - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Balázs Józseffel
a művemmel állást foglaljak, úgymond letegyem a voksot a nemzeti és népi gondolat mellett a kozmopolitizmus ellen. Ám az író a könyv sorsát már nem tudja befolyásolni, mert az aztán éli a maga életét és belekeveredik egy másfajta világba, ahol a dolgok a maguk törvényei szerint alakulnak.- Fel tudná idézni a Koportos születésének élményvilágát?- Mindez Vitkáról, a Vásárosnamény melletti faluból ered, ahonnan származom. Abból, amit én ott tapasztaltam. Semmi többről nincs szó. Talán csak a szemléletmódban, ahogy ezt a világot megidéztem, abban bizonyos tanulmányoknak, bizonyos művészi hatásoknak is rendkívüli szerepe lehet. Mert a modern filmművészet néhány munkáját többször megnéztem. Mindenekelőtt alapvetően Bergman, Antonioni és Fellini filmjeit. Vonzott engem a szemléletmódjuk, a tömörségre való törekvésük. Az, hogy ne csak az élet dolgairól legyen szó, hanem a létnek a dolgairól is! Ugyanis a kettő együtt lehet csak igazán művészi. Úgy éreztem, számomra egyedül annak van értelme, ha ezt a két utat és lehetőséget képes vagyok összeegyeztetni. Látszólag semmi köze e filmek világának a Koportos-beli, faluszéli szegény embernek a világához. De ahogyan megtörténnek vele a dolgok, ahogy a semmiségek, az apróságok, a tárgyak előjönnek az életében, s ahogy ezek mögött magától értetődően megjelennek azok a mögöttes tartalmak, amelyektől ezek az apróságok egy mélyebb fekvést kapnak, ez nyilvánvalóan innen, e filmeknek a világából jött elő. Antonioni forgatókönyveit bújtam állandóan, és megragadott, hogy a semmiségekben, az apró kis párbeszédekben - például amikor egy mérnök és egy butikosnő beszélget - egyszer csak az egzisztencializmus kulcsmondata hagyja el az egyik szereplő száját. Felkiáltottam: „Hoppá, álljon meg a menet: ez Heidegger 1927-es fő művéből, a Lét és időből jön!" A „Nagyítás" például tele van ilyen finom kis mondatokkal, amelyeket a forgatókönyvíró a filozófus műveiből vett át. És ahogyan az olasz mérnöknek és butikosnőnek köze van ahhoz, hogy a létezésnek mi az értelme, ugyanúgy az én faluszéli szegény emberem is valójában a létezésnek a dolgaival viaskodik. Ez a szemléletmód tehát a modem filmművészetből eredeztethető nálam. Egyre pontosabban érzékelem e filmeknek a hozadékát a tudatomban, amit tőlük tanultam, a témakezelést, a történet kezelését illetően. Azt, hogy magát a „nyersanyagot" miként lehet minél mélyebb fekvésben elhelyezni, vagy hogy egy szem történetbe minél több szempontot sikerüljön belevinni. Nézzük csak meg, hogy Bergman hogyan oldja meg azt, hogy egy nő és egy férfi ülnek az asztalnál, és tíz perc múlva a legelvon- tabb, metafizikus témát fejtegetik! Az életük értelméről, a halálról van szó, miközben egy kis harang zúg - és ezzel máris benne vagyunk egy egészen különös világban. Az ő hatásuk, a filmjeik varázsa segített ráébrednem arra, hogy ahhoz, hogy mindezt az irodalomban megjelenítsem, nem szükséges nyelvi akrobatamutatvány. Hanem egy olyan helyzetet kell létrehozzak, egy olyan szituációt, amelyben az emberek magától értetődő természetességgel tudnak a létezésnek eme szegleteiben, folyosóin, hegyein otthonosan mozogni.- Tehát egyfelől a Koportos élményvilága írója személyes múltjához kötődik, másfelől a regény- nyé érés folyamatában meghatározó szerepe volt a kortárs filmművészetnek is. Konkrétan: mindezen összetevők hogyan hatottak egymásra, illetve milyen munkafolyamatok vezettek végül ahhoz, hogy ez a két (egymástól látszólag távol lévő) világ az irodalmi műben is szervesen összeilleszkedjék?-Az „összeilleszkedés" kulcsa az én amatőr filmes múltamban keresendő. Abban, hogy a Koportos eredetileg egy amatőr filmes forgatókönyvből nőtte ki magát regénnyé. Nekem ugyanis rengeteget segített, hogy én magam is több amatőr filmet készítettem. 80
