Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Kántor Lajos: Konglomerát (Erdély)
tünket. így a szellemi erők jelentkezési alakja jóformán az irodalom maradt csupán. Ugyanaz a nemzedék teremtette a transzszilvánizmust, amely pasz- szivitással, non possumusszal reagált az új államhatalom kezdeti ténykedéseire. Ez induló pont tehát a non-cooperation. Ennek irodalmi vetülete az Aprily és Reményik tájtranszszilvánizmusa. Ezt a táj transzszilvánizmust megkülönböztetem a Kós országtranszszilvánizmusától. Ez a szétválasztás nagyon fontos, habár megjegyzendő, hogy a transzszilvánizmus képviselői gyakran a tájtranszszilvánizmus és országtranszszilvánizmus amalgámját nevezték egyszerűen transzszilvánizmusnak.- Az a bizonyos erdélyi jellegzetesség, amely a tájtranszszilvánizmus képviselője, alapjában véve nem jelentett egyebet, mint a trianoni általános magyar tragikum „romániai" vetületét, melynek az erdélyi havasok adtak különleges színt, kezd consistensebb formát ölteni. Az a bizonyos erdélyi szellem az országtranszszilvánizmus evangéliuma, jó híre, tanítása. A tájtranszszilvánizmus csak az erdélyi magyarságot tartja szem előtt, és azt mondja, hogy az erdélyi magyar különbözik a magyarországitól, de mégis egy vele. Ezzel szemben az országtranszszilvánizmus „erdélyi szellem"-en egyáltalán nem a magyar szellem variációját érti, mert az erdélyi szellem gyökerei még a magyar államalapítás előttre nyúlnak (lásd Kós Országépítő című regényét), szóval az nem magyar termék. Nem is csupán az erdélyi magyarság életében jelentkezik alakító erőként, hanem éppen úgy az erdélyi románságéban és németségében is. Meghatározója nem geográfiai, hanem történelmi mozzanat: az erdélyi népek évezredes - talán több évezredes - együttélése. És az erdélyi irodalom nem a magyar irodalom változata, azzal nem egy gyökérből hajtott, mások a meghatározói, nincs közös vérkeringésük. Mindössze közös gyökereik vannak. Ez a konszolidált transzszilvánizmus, melynek jegyében született a Helikon. Sz bölcs elemzése - amelyre tulajdonképpen G is rábólinthatna, ha a kizárólagos osztályszempont nem vezetne csőlátáshoz - nem igazán került be a köztudatba, jegyzi meg Sebestyén, pedig a jelenség(ek) pontos leírása mellett a kérdőjelek kitevésével is máig példát mutat.- Látszat szerint az országtranszszilvánizmus jobban számolt a tényekkel, mint a tájtranszszilvánizmus, amely - legalábbis kezdeti alakjában - bizonyos tényekkel egyáltalán nem akart számolni. De vajon az országtranszszilvánizmus valóban a tényekkel számolt-e? Nem álmokat nyújtott tények helyett? Az erdélyi népek sorsközössége - hát az mikor volt? Tudniillik most egyáltalán nincs! Nemcsak a román nem érez sorsközösséget a magyarral, de a szász sem, s hovatovább jobbadán a zsidó sem. Sz itt aztán bevezet érvelésébe egy olyan szempontot, amivel eleve elzárja G felé a megértés, az elfogadás lehetőségét. Igaz, Kós Károlyt ugyancsak érinti a kritika.- És mindjárt megmondom, hol van a fő baj. Az országtranszszilvánizmus, mikor az „erdélyi szellem"-ben egy európaibb, egy nyugatibb szellemet vélt felfedezni (ezt főleg a keletibb magyarországiakkal szemben), némileg belekerült a rosszul értelmezett marxizmus malmába. Mégpedig olyanformán, hogy történet- szemléletében a nemzeti szempontokat másodlagos fontosságúakká degradálta, 86
