Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Szabó József: Reflektorfényben Az ember tragédiája
Szabó József Reflektorfényben Az ember tragédiája „Kiben erő van és Isten lakik, Az szónokolni fog, vés vagy dalol, Ha lelke fáj, szívrázóan zokog, S bár új utat tör, bizton célra ér." Madách Imrének és csúcsművének könyvtárnyi irodalma van, a madáchi térkép mégsem teljes. Nyugtalanító terra incognita rajta: Az ember tragédiája mint irodalmi mű és mint színházi előadás kényes kérdése, amelyet az irodalomtudomány is felvethet, de megválaszolni csak a színház hivatott. Az ember tragédiáját Madách drámai költeménynek nevezte, amely minden kétséget kizáróan arra utal, hogy színpadra szánta. Hosszú rendezői pályám tapasztalata alapján mondom, hogy Madách Imre dramaturgiai képessége és színpadi kompo- zíciós érzéke vetekszik az egyetemes drámairodalom és színház legjobbjai talentumával. A korabeli irodalomkritika és színház képviselői mégis teljes bizonyossággal állapították meg, hogy Az ember tragédiája nem alkalmas színpadra. Becses költői alkotás - elismerték -, Goethe Faustjával, Byron Manfredjével s Káinjával, Shelley A megszabadított Prométheuszával, Milton Elveszett Paradicsomával tart előkelő rokonságot, de nem dráma, könyvdráma csupán. És ez a tévhit 23 évig, a mű megírásától az első bemutatóig makacsul tartotta magát az irodalom és színház berkeiben. Mígnem jött egy színházi rendező, egy bátor prométheuszi lélek, akiben megvilágosodott, hogy Az ember tragédiája nagyon is színpadra termett mű, ugyanúgy eljátszható, mint Szophoklész, Shakespeare, Schiller, Goethe drámái. A szakma bizonyára őrültnek nézte, és a vészmadarak bukást jósoltak neki. De ő vállalta a bukás ódiumát is. Paulay Ede 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színház színpadán a színház teljes technikai és művészi apparátusával és három színészóriással a főszerepekben - Jászai Marival, Nagy Imrével, Gyenes Lászlóval - bemutatta Az ember tragédiáját. És a nem mindennapi siker fényesen igazolta a rendező megszállottságát. Az ember tragédiája ősbemutatója a magyar rendezés- és színháztörténet legnagyobb művészi diadala. Emléke minden évben feldereng a Magyar Dráma Napján. Az ősbemutató országos sikere - ahogy a színházi világban lenni szokott - megtáltosította az ország valamennyi színházigazgatóját, rendezőjét. Az ember tragédiája hirtelenében könyvdrámából színdarabbá avanzsált: a rendezők színre vitték az ország valamennyi vidéki színházában, természetesen a sikeres Nemzeti Színház mintájára. A Paulay Ede tehetségéből kirajzolódó művészi képet a Tragédia legnevesebb magyar rendezői - Hevesi Sándor, Németh Antal, Bánffy Miklós, Gellért Endre és sokan mások - tovább gazdagították, és már-már kirajzolódni látszott a Tragédia A Katona József-esszépályázat díjazott írása. (A Szerk.) 57
