Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 12. szám - Füzi László: Megérkezés: III. rész
Jared Diamond, a kiváló fóldrajzprofesszor Háborúk, járványok, technikák című könyvében olvastam az ide kapcsolódó bekezdést: „A személyes benyomásom (amely annak köszönhető, hogy életem az Egyesült Államok nagyvárosai és Új-Guinea falvai között oszlik meg) az, hogy a civilizáció úgynevezett 'áldásai' nagyon vegyesek. A vadá- szó-gyűjtögető népekhez képest például a modern ipari államok polgárainak jobb orvosi ellátásban van részük, kisebb az esélyük arra, hogy gyilkosság áldozatai lesznek, és tovább is élnek, de sokkal kevésbé részesülnek abból az adományból, amit a barátság és a nagycsalád nyújt. "w 30. A teherautóról a Széchenyivárosban, Kecskemét legnagyobb lakótelepén, a tízemeletes ház előtt leraktuk a bútorainkat, könyveinket, mindent, amink volt, mintha téglalapot formázó alapra raktuk volna a dolgainkat, abban a rendben, ahogy a platón is elrendeztük őket, és elkezdett esni az eső. Föntről, a nyolcadik emeleti albérleti lakásunk teraszáról néztük, hogy veri a nyári zápor mindazt, amit addig összegyűjtöttünk. Költözéseink közül ez volt a legemlékezetesebb. Lesz még másik is, nem is egy, ebből az albérletből majd egy tanácsi albérletbe költözünk, lakást majd Ági lányunk megszületése után kapunk. Kapunk, ami azt jelentette, hogy vehettünk magunknak, kijelöltek bennünket a vásárlásra. Az úgynevezett beugrót kellett előteremteni, aztán pedig fizettük, mint mindenki más, a részleteket. Harminc vagy negyven évre kötöttünk szerződést, nyugdíjaskorunkig adósodtunk el, hét év múlva, mígnem a lakást a rendszerváltás körüli gazdasági változásokban és az egyre erősödő pénzromlásban megvásárolhattuk magunknak. Ezt eladva Péter születése után is költöztünk, mostani sorházi lakásunkba, ekkor már rövidebb időre szóló hitelt vehettünk fel. Ezt a lakást próbáltuk a magunk képére formálni, átalakítottuk, beépítettük a tetőteret, húsz év után is lenne még mit tennünk vele. 31. Augusztusban kezdtem dolgozni a szerkesztőségben, meglepődtem, hogy akkor napokig szinte senki nem jött be. Igaz, a szerkesztőségi munka rendjéről, üteméről, szervezettségéről sem tudtam semmit. Az egyik nap aztán jött Buda Feri, Borcsa lányával, s hozta az akkor megjelent kötetét, a Holt számból búzaszál című kötetet, azonnal dedikálta, örömmel, jókedvűen. A dedikációban azt is rögzítette, hogy örül az ittlétünknek. Azóta is a megjelenő kötetek egymásnak történő átadása, dedikálása és megünneplése a szerkesztőségi élet egyik legkedvesebb jelensége. 10 Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák (A társadalmak fátumái). Typotex Kiadó, 2010, fordította: Födő Sándor, 14. 48
