Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
Mindazt, amit a Mozgó Világról mondok, olvasóként mondom, abban a négy-öt évben, amit fénykorának tartunk, egyetlen szerkesztőjét sem ismertem, a Mozgó körüli szerkesztőkkel, szerzőkkel nem beszéltem, de a légkörét olvasóként is megtapasztaltam, s az máig bennem él. Ha a Mozgóra gondolok, akkor először mindig a lap légkörére gondolok, s csak utána keresgélek az emlékezetemben egy-egy írás után. A Mozgó nemcsak az akkor fiatal, inkább harminc év körüli, s náluk valamivel idősebb szerzőket közölte, hanem az idősebbeket is, mégis nemzedéki lap volt. A Mozgó tenni akart valamit. Ezt éreztem rajta, a cselekvéskényszert. Magával akarta ragadni az olvasóját, az olvasót belerántotta a lap olvasásába egy összeállítással, kérdéscsokorra adott válaszokkal, s nem engedte el, amíg az az egész számot el nem olvasta. Egységes volt, miközben sokrétű is volt, az irodalomtól a filmig, a képzőművészetig, a zenéig, a szociográfiáig és a társadalomtudományokig. A Mozgónak az adott kérdésekben volt véleménye, s azt képviselte. A vélemények képviselete nálunk még ma is eretnekségnek számít, akkor hatványozottan annak számított. A Mozgó Világ nem csupán önmagában létezett, a Mozgó körül mindig történt valami, rendezvényeket szerveztek, s a hatalom is tett arról, hogy a leváltási kísérletekkel, tiltásokkal a lap körül mozgalmat „szervezzen", egészen az ezer- kilencszáznyolcvanhármas végső felszámolásig. Ami utána jött, az egészen más volt, az csak viselte a Mozgó Világ nevet, s viseli máig, de nem az, hanem valami egészen más. A Mozgó kiállításában is közel állt a fiatalokhoz. A mozgást, a lendületet képviselte a változást hangsúlyozó címlapjával, képanyagával, tördelésével, tartalmi és formai kihívásaival, provokációival. A Kádár-korszak leghangsúlyosabb nemzedéki mozgalma a Mozgó Világ körül alakult ki, ezért nagy azoknak a felelőssége, akik ennek a mozgalomnak az útját állták. A Mozgó Világ a mi nemzedékünk számára a folyóirat volt, pedig mi már nem fértünk bele, nem azért, mert nem akartunk, hanem azért, mert akkor még fiatalok voltunk, a mi évjáratainkhoz tartozók közül csak páran juthattak el a benne való megjelenésig. A Mozgó Világ valóban a szellemi élet egyik centrumává vált, Reményi József Tamás, aki a Mozgó főszerkesztő-helyettese volt, az volt Veress Miklós, majd Kulin Ferenc időszakában is, a kettő között pedig a főszerkesztőt helyettesítette, ezt a jelenséget egy interjúban így jellemezte: „(...) a Mozgó Világ szinte önmagától addigra egy jegecedési ponttá vált, ahová szinte önkéntes adományokként áramlottak a legkülönbözőbb kulturális szférákból, a különböző nemzedékek felől az értékek: elkezdtek, mint egy mágnes felé vonzódni. (...) Életem legboldogabb két éve volt. Átérezni azt, hogy olyasfajta centrumba kerülsz, amelyik - hogyha semmit sem csinálsz, akkor is - valaminek a kifejeződése akar lenni. Neked az a dolgod, hogy amennyire csak bírod, ezt a valamit tedd nyilvánvalóvá. Tedd valóban publikussá. Szolgáld azt, hogy ez a láthatatlanul koncentrálódó erő nyilvánossá75
