Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
írást kértek a Népújságtól, a megyei napilaptól, a Hevesi Szemle húsz évéről írtam, Székely János drámáiról, Bálint Sándor könyvéről. A Forrástól Pintér Lajos kért tőlem írást, nyilván Ilia Mihály intenciójára, már 1980 januárjában a Móra Kiadó Ezerszínű Magyarország című sorozatának három könyvéről írtam (ismerve az átfutási időket, szinte az Egerbe érkezésünk pillanatában kaphattam a felkérést). A Forrásba írtuk meg Cs. Varga Istvánnal közös, egyes vonatkozásokban számomra ma már ideologikusnak tűnő, vitát kiváltó tanulmányunkat Németh László József Attila-képéről, írtam az Alföld Németh László-számába 1981 decemberében, aztán a Forrásnak kritikákat, 1981-ben Baka István, aztán 1982-ben Homyik Miklós, majd Varga Zoltán könyvéről, s ugyancsak a Forrásnak átfogó tanulmányt írtam Németh László Tanú című folyóiratáról, az íráshoz a Tanú tizenhét számát Ilia Mihály küldte el Szegedről, a tanulmányt Egerben írtam meg. Az írást már én tördeltem be a Forrásba, ez volt az első általam betördelt írás a lapba, akkor, amikor Goór Imre az írásomhoz ért, átadta az ollót és a ragasztót, akkor még így, „mechanikusan" tördeltünk, s hazament. O ezzel fejezte be a munkáját a Forrásnál, én ezzel kezdtem az enyémet. Ez már ezerkilencszáznyolcvankettőben történt. Az Egerbe érkezésünket követő évben megírtam doktori dolgozatomat Németh László Tanú előtti korszakáról. Azt írtam meg benne, amit a szakdolgozatomba nem írtam bele, amit az íráshoz a fejemben kavargó gondolatokból nem tudtam felhozni. így lesz ez majd később is, egy témának mindig többször futok majd neki. Címek, rangok soha nem érdekeltek, a doktori dolgozattal nyilván megint bizonyítani akartam, s megint magamnak akartam bizonyítani. Kecskemétre kerülésem után kért tőlem írásokat Olasz Sándor, a Tiszatáj és Monostori Imre, az Új Forrás szerkesztője. Már a Népújságba« megjelent Hevesi Szemlével foglalkozó írásom kapcsán szembekerültem a folyóirat és a folyóirat mögött álló világ kapcsolatának kérdésével, a Hevesi Szemlét túlságosan is lokálisnak találtam, nem beszélve arról, hogy a cikk megjelenése utáni hétfőn a velem szemben ülő tanárnő azonnal megkérdezte: Miért nem szereti maga a Bandi verseit? Férjéről, a város legismertebb ügyvédjéről, Farkas Andrásról volt szó, aki a Hevesi Szemlébe« számos verset jelentetett meg. Arra a kérdésre, mekkora hátország kell egy folyóiratnak, szívesen idézem Vekerdi Lászlót, aki azt mondta, legalább egy országnyi. Az első megjelent recenziómat (!) tartalmazó Forrás-számot a kezében tartva Csőke Lajos, az iskola számítástechnikai igazgatóhelyettese (!) behívatott magához, s megkérdezte, hogy akarok-e hasonlókkal foglalkozni a továbbiakban is. Ma már aligha tűnne fel egy recenzió egy tanári karnak. A Baka lstván-recenzió nyilván a szegedi kötődésem kifejeződése volt, emlékezetes Forrás- számban jelent meg, az a szám tartalmazta Vajda Mária terjedelmes, a balmazújvárosi parasztok szexuális életéről írott dolgozatát,4 A Hornyik Miklós-kötetről írott kritikám ma számomra leginkább a címe miatt fontos, a rövid írás Az irodalom helyzettudata címet viselte, a Jelenkor Kiadónál megjelenő kötetem viseli majd ezt a címet, 1991-ben. 4 Vajda Mária: Szerelmi élet Balmazújvároson (I. „Szántottam gyöpöt..."). Forrás, ih.: 58-67. 68
