Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
Ezek az írások rövidek, tárgyszerűek, talán némi görcsösség is érződik rajtuk, a személyességet teljes mértékben nélkülözik. Személyes téma majd csak 1986-ban merül fel az írásaimban, amikor Buda Ferenccel együtt utaztunk Moszkvába, aztán onnét Alma- Atába és Frunzéba, az útinaplómban egyes szám harmadik személyben írtam magamról, azaz a téma ellenére elkerültem a személyes hangú megszólalást. 17. Sajátos módon „írtam" az első írásaimat. Hiába vettünk az otthonról kapott pénzen íróasztalt és írógépet magunknak, bármennyit gyakoroltam, nem tudtam jól gépelni. így minden írásomat kézzel írtam meg, aztán azt diktáltam le valakinek, általában Áginak, a hosszabb dolgozatokat pedig az iskolában Básti Erikának, gépírást tanító kolléganőmnek. Szegeden a szakdolgozatomat Dobozi Eszter gépelte le. Az írógépen a formálódó mondatokat nem tudtam folyamatosan javítani, ezért folyamodtam a diktáláshoz, így viszont a szöveg a felolvasás során nyerte el végleges formáját, a dikciónak megfelelően, ezt megérezve a kézzel papírra vetett változatot már nem is véglegesítettem, így annak, akinek éppen diktáltam, végig kellett szenvednie a véglegesnek tűnő szöveg megszületésének különböző szakaszait. Nagy megpróbáltatást jelenthetett ez számukra. A megoldást ezen a területen csak a számítógép hozta meg, a számítógép segítségével annyiszor szaladhatok neki egy mondatnak, ahányszor csak akarok, s a szöveg egészét is számtalanszor átrendezhetem. 18. Azt mondtam, ekkor már írtam, s ha másnak nem, akkor magamnak akartam bizonyítani az írással. Bizonyítani akartam az írással, lehet, hogy az írás szabadságával ekkor ezért nem találkoztam. A magamfajta, állandóan az irodalomra figyelő tanárember akkor meg sem tehette volna, hogy ne próbáljon közel kerülni az irodalomhoz. Ezerkilencszázhetvenkilenc-ezerkilencszáznyolcvan körül hirtelen izgalmas lett az irodalom, viták folytak, szellemi mozgalmak indultak, barátaim folyóiratokba írtak, lapot szerkesztettek, jöttek a hírek egy-egy felszólalásukról, így Elek István vagy Zalán Tibor felszólalásáról a fiatal írók helyzetéről tartott szentendrei tanácskozáson, én pedig azt éreztem, hogy elzártam magamat a világtól. Az írással mintha ezt az elzártságot igyekeztem feloldani. 19. De talán nem is volt ez elzártság. Jöttek a lapok, hihetetlenül izgalmas anyagokkal. Mintha gátszakadás történt volna, mintha az irodalmi folyóiratok egyre inkább a jelenhez akartak volna szólni. 69
