Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
művészettörténész Lengyel László, s egyre sűrűbben Szabó János Győző régész, Ági „főnöke" is, az idézőjel itt különösen indokolt, mert egyetlen pillanatig sem viselkedett munkahelyi főnökként. Az Egri Római Katolikus Négy évfolyamú Fiú Felső Kereskedelmi Iskolát 1921 őszén alapították. Ez az iskola volt annak az iskolának a jogelődje, amelyikbe bekerültem. Az iskola a Lyceumban (a mai főiskola épületében) kezdte meg munkáját. 1950-ben ezt az iskolát egyesítették a kereskedelmi leány középiskolával, akkortól a Klapka utca 7. szám alatti épületben folyt a tanítás. Az ötvenes években már itt dolgozott Csicsai József és Fazekas Bertalan, akkor, amikor én az iskolába kerültem, Csicsai József volt az igazgató, Fazekas Bertalan az egyik, az általános igazgatóhelyettes. Berci bácsi csöndesen, nagy belső derűvel mosolygott mindenen, azt hiszem, másképpen nem is viselhette el az egy életen át tartó tanítás és az elképesztő iskolai adminisztráció feszültségeit. Az iskola 1956 májusában kapta az Alpári Gyula Közgazdasági Technikum elnevezést, Alpári Gyula szociáldemokrata újságíró, majd kommunista politikus volt, a Tanácsköztársaság alatt Kun Béla bizalmasa, a Tanácsköztársaság után Oroszországba került. 1972-ben indították a számítástechnikai tagozatot, ennek vezetője 1976-tól Csőke József volt. Az iskolában az én ottlétem alatt történt az igazgatóváltás, Csicsai József helyére az iskola egykori diákja, Ferenczy Pál került. Ferenczy Pál 1987-ben meghalt, ekkor vált ki az iskolából az akkor már két számítástechnikai tagozat, létrehozták a jelenlegi Neumann János Közgazdasági Szakközépiskola és Gimnáziumot. Az a kör, amelyikhez én is kötődtem, a távozókkal tartott. Az általam megismert iskola ma az Andrássy György Közgazdasági Szakközépiskola nevet viseli, Andrássy György 19. században élt tudós, gazdasági szakember volt, tevékenysége sok szálon kapcsolódott Széchenyi Istvánéhoz. Harminc év elmúltával az általam megismert tantestületből a folytonosságot képviselő iskolában egy tanár, Budai Lászlóné dolgozik. 5. Egerben így lettünk otthonosak. Természetesen ezt a mondatot is értelmeznem kell. Akkor a várost erősen zártnak éreztem, az általam megismert városok közül ma is a legzártabbnak gondolom, s noha nem tudtam, hogy melyik réteg vagy milyen csoport őrizte a város régről átmentett kohézióját, ha volt egyáltalán ilyen csoport, vagy gyakorolta a maga hatalmi befolyását, szóval nem tudtam, hogy létezik-e még valami a régi, tradicionális városból, s azt sem tudtam, hogy valójában kik és hogyan irányítják. Azért sem tudhattam ezt, mert a hagyományosan katolikus városra erős pártirányítás nehezedett, számomra, s nem csak azért, mert gyüttment voltam ott, mindkét szféra idegen volt. Körülményeink azonban lehetővé tették, hogy viszonylag rövid idő alatt megismerjük azt, ami egy induló értelmiségi házaspár számára egyáltalán megismerhető volt belőle. Ebben mentoraink, Varga Pista és felesége, Marika voltak leginkább a segítségünkre. Már legalább egy évtizede Egerben éltek, Pista a főiskolán tanított, ismerte a város szellemi életét, Marika a Dobó-gimnázium tanára volt, így az 60
