Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 11. szám - Füzi László: Megérkezés: II. rész
oktatásügyet látta át. Ági a múzeumban jó csapatba került, akár a múzeum munkatársain keresztül is megismerhettük volna a várost, Egerben a történelem, és így a múzeum is központi szerepet töltött be. Az én iskolám, mondom így, tradicionálisan hozzátartozott a városhoz, tanárai közül többen diákként is ott végeztek, így az iskola történetéről is tudtak mesélni, s hát ők is ismertek mindenkit. Ági sajátos, ám pontos megfigyelése szerint Egerben, Farkas Éváékat leszámítva, akik minden vonatkozásban eltértek az átlagostól, egri születésűek ottani három évünk alatt nem hívtak meg bennünket magukhoz, s nem is látogattak meg bennünket, pedig a múzeumban és az iskolában is meghatározó személyiségeket ismertünk meg, s erős beszélgetőkapcsolatban voltunk velük. 6. Az egyik legfontosabb emlékkép Egerből, levelem érkezett Ilia tanár úrtól. Azt hiszem, soha annyi levelet nem kaptam tőle, mint akkor, pedig levelezésünk átszövi az életünket. Soha annyi levelet nem kaptam tőle, mint akkor, s olyan hosszúakat sem kaptam tőle, mint akkor. Hosszú, sűrűn gépelt levelek voltak, négy-öt oldalasak, hírek Szegedről, az egyetemről, s az irodalmi élet történéseiről. Az irodalom és a politika átszőtte ezeket a leveleket, mint ahogy akkor az életünket is. S akkor még nem tudtam, hogy az irodalom és politika akkor annyira sajátos kapcsolata újabb sűrűsödési pontok felé tart. 7. Ma már nem tudom eldönteni, egri létünk szűk három évét figyelve sem tudom eldönteni, hogy az élet ottani sűrűsödésében mi mikor történt, s mi mikor és hogyan fogalmazódott meg. Az biztos, hogy abban a pillanatban, amelyikben állásunk lett, kimondtuk azt, amiről addig alig beszéltünk, családot, gyerekeket akarunk magunk köré. Valójában már korábban is akartunk gyerekeket, de a körülményeink nem engedték meg a gyermekvállalást. A valódi kérdés éppen ez, azzal, hogy állásunk lett, biztosabbá vált-e az életünk, körülményeinkben történtek-e alapvető változások? Alapszinten igen, munkánk volt, s jövedelmünk, még ha nem is nagy, arra viszont, hogy belátható időn belül, ezen most itt hosszú éveket értek, lakáshoz jutunk, semmiféle esélyt nem láttunk. A társadalmi biztonságot sem éreztük, az álláskeresésünk éppen elég tapasztalattal látott el bennünket az esetlegességekkel kapcsolatban. Abban az albérleti szobában, amelyiket Egerbe kerülésünkkor vettünk ki, egy gyermek születése után nyilvánvalóan nem maradhattunk volna. Mégsem akartunk tovább várni, mást erről nem tudok mondani. Zsófi megszületése után az életünk is más lett, mint amilyen korábban volt, ahogyan mindegyik gyermekünk megszületése után más lett, mint amilyen addig volt. 61
