Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)
2011 / 1. szám - Hevesi Andrea: Kőszeghy Péter újabb könyve Balassi Bálintról
Hevesi Andrea Kőszeghy Péter újabb könyve Balassi Bálintról Kőszeghy Péter Balassi Bálintról írott kismonográfiája kétségtelenül szorosan kapcsolható a magyar irodalomtörténet-írás legfrissebb eseményeihez, azaz a szerző ismételt megtalálásához, a pozitivista történetírás idejét meghaladva friss, új perspektívából történő megközelítési módjaihoz. A szerző által képviselt történetírás új távlatokat nyit az elméleti és a történeti megközelítés között, így a kötet a legkülönbözőbb olvasási stratégiákkal rendelkező olvasók számára is újdonságot nyújthat. Kőszeghy Péter alapos, forrásokkal alátámasztott érveken keresztül jut el a Balassi-életmű értelmezéséig, mely (a szerzőtől megszokott módon) bővelkedik az elméleti vonatkozásokban is lényeges vitákat, kérdéseket fejtegető, tudományos vitaindító jellegű megszólalásmódban. S ha már így, akkor felvetődik a kérdés: a Kalligram Margócsy István és Szörényi László által szerkesztett és lektorált Magyarok emlékezete című sorozata miféle célt tűzhetett ki maga elé? E kötet kapcsán éppúgy kétséges lehet, mint a sorozat előző életrajzait olvasva (Devescovi Balázs: Eötvös József, Gergely András: Széchenyi István, Kerényi Ferenc: Madách Imre, Sárközy Péter: Faludi Ferenc), hogy a tudományos ismeretterjesztést, az emlékezetben tartást, a népszerűsítést vagy a tudományos életrajzírást tartják-e szem előtt a sorozat szerkesztői? Véleményem szerint (egyet nem értve az előző, a Magyarok emlékezete sorozatban megjelent kötetek - összességében a sorozatot negatívan értékelő - kritikáival) a felvetődött kérdésre a választ megtalálhatjuk egy újfajta kiadói magatartásban, s ezzel együtt egy friss irodalomtörténet-szemléletben. A pozitivista történetírás meghaladásával napjaink életrajzai, monográfiái talán szintén túlmutathatnak azokon a szoros műfaji korlátokon, melyeket a múltban rá lehetett aggatni egy-egy kötetre. Egy népszerűsítő kötet miért ne lehetne tudományos alapossággal megírt, s miért ne adhatna teret a szubjektív (tudományos) elméletek kifejtésének? Nyitottságomra s optimista hozzáállásomra persze lehet, hogy a kötet specifikussága ad okot. 2008-ban jelent meg ugyanis a Balassi Kiadónál Kőszeghy Péter Balassi Bálint. Magyar Alkibiadész című életrajza, melyet hamarosan követni fog a monográfia második kötete, a költői életművel foglalkozó Balassi Bálint. Magyar Amphión is. így tehát a Magyarok emlékezete sorozat Balassiról szóló kötetét a Balassi-szakirodalmat legfrissebben összegző, s nem utolsósorban továbbgondoló szerző írta meg. A népszerűsítő kiadásokhoz hasonlóan e kötetben is megjelennek az igényes képmellékletek, például Balassi portréja, a feltehetőleg a kis Bálinttól származó rajz Volterranus Comentariorumának címlapján és a család temetkezési helye, a hibbei templom. Találunk részletes kronológiai összefoglalót Balassi életéről és korának főbb eseményeiről, illetve rövidítésjegyzéket, felhasznált és ajánlott (!) irodalmat. A kötet népszerűsítő, tudományos ismeretterjesztő voltát támasztja alá az is, hogy a felhasznált szakirodalom lábjegyzetben nem jelenik meg, hivatkozásokat csak a szerző nevére találunk a fő szövegben. Nem utolsó szempont, hogy a szerző rendkívül alapos történeti, politika-eszme- és társadalomtörténeti ismereteket közvetít az olvasónak Balassi koráról. A Báthory- és a Habsburg- udvarról, a török kezében lévő területekről és általában, a magyar feudális rendszer szokásairól, 16. századi állapotáról részletekbe menő jellemzést kapunk. Az első nagy fejezet (Balassa János fia) tulajdonképpen ezt a történeti kontextust írja le a laikus olvasó számára is érthető nyelven, 125
