Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Dobozi Eszter: Emlékezés és vallomás: Buda Ferenc: Világ, világom című könyvéről

Valahonnan fél évszázadnyi távolságból mégis ismerősek: a ház például szoba jelentéssel. Ő tudja, mi a sifon, mire használták a budaiföldet, milyen a zsávoly- vászon ruha, s hogy mi a különbség a kis magyar hold és a kateszteri hold között. Egy elfelejtett, összetört világ mutatkozik meg szavai tükörcserepeiben. Vagy van még rajta kívül valaki, aki bajosnak mondja a bajost, s nem problematikusnak? Szókincsünk bővülhet az ilyen nyelvjárási vagy rétegnyelvi szóhasználat révén, mint a vaklálás, a vákáncsos. Könyvének nyelvészeti vonatkozású oldalai segítségünkre lehetnek költő és nyelv meghitt viszonyának értelmezésében, a költői mesterség mibenlétének tisztázásában.

Buda Ferenc önéletírásának elején kevésnek találta, amit az őseiről megőrzött az íratlan családi krónika s a saját emlékezete. Könyve mégis annak ékes bizonyítéka, hogy életének eddigi hetvenöt esztendeje alatt milyen sok emberi tapasztalatot, ismeretet gyűjtött be arról a világról, amelybe tétetett, amelyből származott, majd amelyben költői életművének kibontakozása elkezdődött.

A Világ, világom című kötetnek ott a helye könyvespolcunkon, s az irodalmat történetté rendező tudatunkban is, a nagy vallomásírók mellett. Ott, ahol Augustinusé, majd a XVII-XVIII. századi emlékirat-irodalom darabjai s a XX. század vallomástevői sorakoznak, így például Márai Sándor Egy polgár vallomásai, Illyés Gyula Puszták népe című munkája.

52