Forrás, 2011 (43. évfolyam, 1-12. szám)

2011 / 11. szám - Dobozi Eszter: Emlékezés és vallomás: Buda Ferenc: Világ, világom című könyvéről

élettelen jószág fehér folttá zsugorodik távolodóban, s talán valamelyest haloványabban, de hasonló szégyent éreztem, mint annak idején a megostorozott szolgagyerek, majd a sárga csillaggal megjelölt család láttán."

Megtudhatjuk azt is, a nincstelenségből hogyan vezet út a költőségig. Miképpen indulhat el Buda Ferenc alkotóvá érlelődése a pincelakásból, majd a szoba- konyhás otthonból, ahol esténként sokszor csak a tűzhelyből kiszivárgó fény mellett üldögélnek a benne lakók, hogy takarékoskodjanak a világítással. A konyha, mely a szűkös viszonyokból következően nem csak a főzés és étkezés helyszíne, a gyermek Buda Ferencnek legfőbb tartózkodási helye. Ahogyan humorral színezett derűjét ezúttal sem veszítve el a felnőtt Buda Ferenc fogalmaz, a konyha a számára rendelt lakosztály, hiszen itt van, amikor már nagyobbacska, a házilag készített szalmazsákkal bélelt fekvőhelye is. De a bádogtányéros lámpa alatt álló asztal is több, mint konyhai alkalmatosság. „Anyám ezen készítette elő a főzni-sütni valót, ennél étkeztünk, ennek a fiókjában tartottam a füzeteimet, író-, rajzolóeszközeimet, tankönyveimet, itt írtam meg a leckéimet, többnyire itt is tanultam. Esztendőkön át ez az asztal volt az én íróasztalom."

Fejlődésében kivételes szerepük van a könyveknek. A szerző külön fejezetet szentel gyermek- és serdülőkori olvasmányainak. A tehetség már a korai időkben kiütközik benne, mégpedig abban, ahogyan kiválasztja az elolvasandókat. Még gyermek, de az ízlése, értékítélete a helyén van. Nem kedveli, így nem vesztegeti idejét sem üres, sem a népszerűséget nemtelen eszközökkel hajszoló írásművekre. Csak a jót szereti. Biztos érzéke az értékes, a magasrendű irányába tereli érdeklődését.

Útravalóként egész életén át elkíséri a költőt az anyai „magadnak tanulsz" tanítás. így hát az iskola is fontos szerepet tölt be ebben a fejlődéstörténetben. Nem hiába foglalkozik a szerző több fejezetben az éppen akkor is átalakulóban levő oktatási rendszer különböző iskoláival, a tanítókkal, a tanárokkal, az osztálytársakkal. Az oktatás egymást követő lépcsőfokainak szereplőiről egyenként fest érzékletes portrékat, tanúbizonyságát adva annak, hogy az egykori gyermek milyen jó megfigyelő. S a felnőtt milyen pontosan megőrizte magában azoknak az embereknek arcvonásait, testüknek, gesztusaiknak, mozgásuknak jellegzetességeit, akik valamikor jelentőséggel bírtak az ő életében. Megmaradtak az emlékezetben rájuk jellemző szavaik, észjárásuk. Ahogyan a szemlélődő gyermek el tudott merülni a részletekben, úgy most a visszaemlékező is kedvét leli a legapróbb mozzanatok felidézésében.

De nem csak az emberi alkatok értelmezésében találja meg témáit az önéletrajz szerzője. A tárgyakat éppúgy kitünteti figyelmével a könyvben, mint a természeti és a városi környezetet. Debrecen, a korabeli utcák, házak például olyan pontos ábrázolásban kerülnek az olvasó elé, hogy a szavak nyomán akár meg is lehetne rajzolni a város térképét. Mint az emberhez és világához, ugyanolyan elmélyült érdeklődés kapcsolja a nyelvhez is Buda Ferencet. Az elnevezések, meghatározások, szavak etimológiája, jelentésváltozása sűrűn készteti egy-egy kitérőre. Prózájának éppoly izgalmas szakaszai ezek a szófejtések, mint magánéletét érintő vallomásai vagy kortörténeti elemzéseket, szociografikus leírásokat tartalmazó fejezetei. Vannak szavak, szóalakok, melyeket csak tőle olvasok, tőle hallok.

51